Bor, Matej: Ment egyszer egy járókelő az atomkorban 14 (Šel je popotnik skozi atomski vek 14 Magyar nyelven)

14

Šel je popotnik skozi atomski vek

in se je znašel na meji

med Biti in Ne biti.

Naslonil se je na rampo,

takšno, kakršne so rampe na vseh mejah,

in se zazrl tja čez,

čakajoč,

da mu prineso potni list.

Tostran se je sprehajal stražar,

takšen, kakršni so vsi stražarji na mejah,

samo da je imel na obrazu kirurško masko,

onstran pa se je sprehajal stražar,

takšen, kakršni so vsi stražarji na mejah,

samo da ni imel oči.

Popotnik je strmel v tiste oči,

ki niso bile oči,

temveč dve votlini,

in zdelo se mu je,

da gleda skoznje v nebo,

polno zvezd.

In ko so mu prinesli potni list

in se je rampa vzdignila,

je pobral kovček,

v katerem je nosil svoje življenje,

in stopil tja čez.

Stražar pa je snel kirurško masko

in prižigaje cigareto rekel:

Škoda, bil je še mlad.

14

Ment egyszer egy járókelő az atomkorban

és elérkezett a határhoz,

amely a Létet és a Nemlétet választja el egymástól.

A sorompóra támaszkodott,

olyanra, mint amilyen minden határon látható,

és átpillantott a másik oldalra,

várakozva,

míg elhozzák útlevelét.

Az innenső oldalon ide-oda lépkedett egy őr,

aki nem különbözött más határőröktől,

csakhogy arcát sebészmaszk fedte el.

A túlsó oldalon ide-oda lépkedett egy őr,

aki nem különbözött más határőröktől,

csakhogy nem voltak szemei.

És a járókelő feszülten nézett ezekbe a szemekbe,

amelyek már nem voltak szemek,

csupán üregek,

és úgy érezte,

hogy ezeken keresztül az égre tekint,

a csillagokkal teli égboltra.

Midőn elhozták útlevelét

és felnyitották a sorompót,

fogta bőröndjét,

melyben az életét vitte

és átment a másik oldalra.

Az őr letépte sebészmaszkját

és cigarettára gyújtva megjegyezte:

- Kár érte, fiatal volt még.