Bor, Matej: Átkelt a vándor az atomkoron II (Šel je popotnik skozi atomski vek 2 Magyar nyelven)

2

Šel je popotnik skozi atomski vek,

in ko je bil že dovolj visoko,

se je ozrl navzdol,

kjer je ležal atomski vek:

vsepovsod,

kamor je seglo oko,

beton in železo,

železo in beton

v najrazličnejših oblikah,

ki so ob neonskih lučeh metale

dolge, negibne sence skozi čas.

Popotnik je gledal vse to,

in ko je pomislil,

kako nepotrebno je njegovo srce

sredi vsega tega,

se mu je utrnila solza.

Pala je na tla

in ptiček, ki je stal tam, jo je popil.

In ko jo je popil, je rekel: Grenka je tvoja solza.

Zakaj je tako grenka?

In še preden mu je popotnik mogel reči

svoj običajni: Ne vem -

je ptiček umrl.

Vzel ga je v roke

in ga odnesel tja dol, kjer je ležal atomski vek,

da ga pokoplje.

Vendar zaman:

vsepovsod sam beton in železo,

samo železo in beton,

in niti toliko zemlje, ki rodi rože in ptice,

da bi našel grob za ptico

in zasadil rožo nanj.

II

Átkelt a vándor az atomkoron,

s mikor már elég magasan járt,

alátekintett,

ahol az atomkor hevert:

mindenfelé,

ahová a szeme elért,

beton és vas,

vas és beton,

a legkülönfélébb formákban,

és a neonfényben

hosszú, mozdulatlan árnyakat vetettek az időn át.

A vándor csak nézte mindezt,

s amikor arra gondolt,

mindezek közepette

milyen fölösleges is a szíve,

könnye kicsordult.

Lehullott a földre,

s egy kis madár, amelyik ott állt, felitta.

S mikor felitta, így szólt: Keserű a te könnyed.

Miért ily keserű?

S mielőtt a vándor még megadhatta volna

a szokásos választ: Nem tudom -

a kis madár meghalt.

A vándor kézbe vette

s levitte oda, ahol az atomkor feküdt,

hogy eltemesse.

Ámde hiába:

köröskörül csak beton és vas,

csupán vas és beton,

madarat és virágot termő földet sem talált,

amelyben sírt áshatott volna a madárnak

és virágot ültethetett volna rája.