Čilović, Rebeka: Porušeni gradovi

Otvaram oči i vidim porušeni grad
Zbog čega palim televizor
Baš mi jutra ne počinju lijepo
 
Čistači ulica odvoze smeće
Dan se probija kroz maglu
Prašina prekriva moje pospano lice
 
Šta je grad naspram života
Zar ima još negdje ulica bez ljudi
 
Pakujem se čekam taksi
Usput ću sresti ljude
I pitam se da li će i oni tupo gledati
 
Jesu li bombe zaledile naše osmjehe
 
Brišem maramicom zamagljeno staklo u vozilu
I dalje ne mogu a da ne mislim
Da li su i ostali gledali kako se tamo negdje ruše gradovi

Kinyitom szemem és lerombolt várost látok
A tévét miért is kapcsolom be
Reggeleim nem sok jóval kecsegtetnek
 
Elviszik a szemetet az utcáról
Ködön keresztül verekszik át a nappal
Bágyadt arcomat por lepi
 
Az élethez viszonyítva mit ér a város
Létezik valahol utca emberek nélkül
 
Csomagolok taxira várok
Menet közben emberekkel találkozok
És kérdem vajh ők is tompán néznek
 
Hát a bombák a mosolyt arcunkra fagyasztották
 
A kocsi párás ablakát zsebkendőmmel törlöm
És továbbra is csak arra gondolok
A többiek is nézték ahogyan ott valahol városokat rombolnak