Antić, Miroslav: Szemek (Oči Magyar nyelven)
Oči (Szerb)U svakom septembru ima nečega nalik na tihe rastanke. Primetiš to po igrama koje polako počinju da se sapliću. Primetiš to po iskracalom odelu, koje ostavljaš mladjem bratu.
|
Szemek (Magyar)Valami csendes búcsúzóhoz hasonló van minden szeptemberben. Észreveszed a lassan megbicsakló pajkos játékokról. Észreveszed az öcsédre hagyott kinőtt kabátról. Észreveszed az eddig oly kedves, kigondolt meséinkből is. Észreveszed, nekünk már a mesék sem nagyon hisznek. Tulajdonképpen szemfényvesztés az egész. Éppúgy mint a szemünk mögötti világ. Annak akit reménykedve a tükörben nézel, Te vagy a saját világából nézett remény. Semminek se higgy, amit csak a látható egyik oldaláról vehetsz észre. Fuss, leld meg önmagad. És tiszta fénycseppként vessz el a messzeségben. Kevesen ismerik fel a szabadság határát. Még kevesebben a határ szabadságát. „Házadnál nagyobb kaput ne építs” – mondják az eszkimók. Ez ugyan az, mint a szemnél kisebb ablakkészítés. Ténylegesen látni: látni, hogyan hull magasba az eső. Látni hogyan hullanak magasba a háztetők és folyók, melyekben hegyormok ülepednek. Ha néha el is csúszol az életben, ne kudarcként, magasbaesésként fogd fel. És mindig, mindig Nagy Sándor jusson eszedbe: „Önmagamon kívül senki sem tiport le.” Látni kell, hulltában hogyan feszül és terjed a fénymagokkal tele ég a föld felett. Kivirágzik. És, fiam, látni kell a mély völgyben a szél hogyan válik szelíd búvópatakká. És látni kell a ma éjjeli hallgatag szavak süllyedését éppúgy mint az álmok terjedését míg süllyedsz, párologsz bennük mert túlnőnek a tetőkön, fellegeken és túlnőnek az égen pazar, magunk által képzelt űrt képezve a lehullott szeptember csúcsain.
|