Bognar, Zoran: Albedó (Albedo Magyar nyelven)
Albedo (Szerb)Postavimo stvari ovako: Beograd, 2001.
|
Albedó (Magyar)Állítsuk be így a dolgokat:
ez csak árnyékunk ellentmondása volt,
egy lehetséges igazság
a gondolat-csere lehetetlenségéről,
a rendületlen Mefisztofelész fondorlata...
Ó, titokzatos dino, Kairó dala,
mondd, mi az,
ami figyelmedet annyira leköti;
áruld el, milyen nyelven álmodsz,
szeretkezel...
Albedó az általam egyetlen elismert nyelv,
nyelv, amelyen beszélek,
írás, amelyen írok,
levegő, amelyet magamba szívok,
könyv, amelyet olvasok...
Albedó eszperantó! Albedó...mint libidó, mint stampedó*!
Szentben a bűnös-ébresztő,
színben a fény-felfedező...
Ezért őrangyalodat ne tagadd meg,
ő nyakad körül nem a kő megtestesítője,
sem a botlás köve,
sem árnyékod gonosz lovasa...
És ne feledd:
egyetlen igazi fájdalom az, amikor
a számodra legkedvesebb valamit veszíted!
Ó, Költeményem, feszületem vagy,
Zen koanom, kokainom,
tudom, kérlelhetetlenül öl,
de mindig visszatérek hozzá,
hogy újra és újra kóstoljam...
És most hogyan mindenről lemondani,
az Enyészettel egyesülni,
az erdők fohászát elfeledni,
mikor annyira kifosztottál és az albatrosz
fennsíkjára, a negyedik síkra emeltél,
hogy még vízen járni
is elfeledtem...
Belgrád, 2001.
|