Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Bognar, Zoran: Albedo

Bognar, Zoran portréja

Albedo (Szerb)

Postavimo stvari ovako:
bio je to samo raskorak naših senki,
jedna moguća istina
o nemogućnosti komunikacije,
intriga neumornog Mefistofelesa…
O tajanstvena dino, pesmo Kaira,
reci mi šta je to
što ot(k)upljuje svu tvoju pažnju;
otkrij mi na kojem jeziku sanjaš,
na kojem vodiš ljubav…
Albedo je jedini jezik koji priznajem,
jezik kojim govorim,
pismo kojim pišem,
vazduh koji dišem,
knjiga koju čitam…
Albedo je esperanto!
Albedo… kao libido, kao stampedo!
On budi grešnika u svecu
i pronalazi svetlost u boji…
Stoga, ne odriči se svoga anđela čuvara,
ne predstavlja on ni kamen oko vrata,
ni kamen spoticanja,
ni zloćudnog jahača tvoje senke…
I ne zaboravi:
jedini pravi bol je kad izgubiš
ono do čega ti je najviše stalo!
O Pesmo moja, ti si moje raspeće,
moj Zen koan, moj kokain
koji neumitno ubija
ali kojem se neprestano vraćam
da ga probam ponovo i ponovo…
I kako sada odustati od svega,
sjediniti se s Ništavilom,
zaboraviti molitvu šume,
kad toliko si me opustila i podigla
do visoravni albatrosa, do ^etvrte ravni,
da sam čak zaboravio
i po vodi da hodam…

Beograd, 2001.



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttp://www.zoranbognar.com/pesme

Albedó (Magyar)

Állítsuk be így a dolgokat:
ez csak árnyékunk ellentmondása volt,
egy lehetséges igazság
a gondolat-csere lehetetlenségéről,
a  rendületlen Mefisztofelész fondorlata...
Ó, titokzatos dino, Kairó dala,
mondd, mi az,
ami figyelmedet annyira leköti;
áruld el, milyen nyelven álmodsz,
szeretkezel...
Albedó az általam egyetlen elismert nyelv,
nyelv, amelyen beszélek,
írás, amelyen írok,
levegő, amelyet magamba szívok,
könyv, amelyet olvasok...
Albedó eszperantó!
Albedó...mint libidó, mint stampedó*!
Szentben a bűnös-ébresztő,
színben a fény-felfedező...
Ezért őrangyalodat ne tagadd meg,
ő nyakad körül nem a kő megtestesítője,
sem a botlás köve,
sem árnyékod gonosz lovasa...
És ne feledd:
egyetlen igazi fájdalom az, amikor
a számodra legkedvesebb valamit veszíted!
Ó, Költeményem, feszületem vagy,
Zen koanom, kokainom,
tudom, kérlelhetetlenül öl,
de mindig visszatérek hozzá,
hogy újra és újra kóstoljam...
És most hogyan mindenről lemondani,
az Enyészettel egyesülni,
az erdők fohászát elfeledni,
mikor annyira kifosztottál és az albatrosz
fennsíkjára, a negyedik síkra emeltél,
hogy még vízen járni
is elfeledtem...
 
Belgrád, 2001.



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttps://feherilles.blogspot.rs/

minimap