Bognar, Zoran: Hóhéromat mentettem (Spašavao sam svog dželata Magyar nyelven)

Više nikome ništa ne zameram...
Bio sam u mnogim dimenzijama,
u različitim ravnima svesti,
i sada znam:
možemo da pričamo
o istoj stvari... istim jezikom
i da se uopšte ništa ne razumemo...
Sada znam:
zbog malenkosti ljudskih potreba
i veličine ljudskog truda,
spašavao sam svoga dželata
koji, s reljefnim crtama lica
izvajanim surovim vetrovima i solju,
od pamtiveka zaslepljeno
slavi poetiku paradoksa
tako što bezgrižno kažnjava posledicu
svojom blagonaklonošću prema uzroku;
tako što olako poništava suštinu
zaslepljeno negujući formu…
Spašavao sam svoga dželata
od njega samog,
od lakomislenosti i lakovernosti,
od košmarnog odraza iz ogledala,
od insomnije, belih noći...
Spašavao sam svoga dželata
da zarad malo ne propusti veliko,
vraćajući ga tamo
gde nepripadajući pripada,
da bi mi na kraju,
kako nam to kroz vekove
istorija večnosti svedoči,
umesto bratskog zagrljaja
i bespotrebne zahvalnosti,
pred plebsom,
hladno odrubio glavu...
ne znajući, pritom,
da krv ne može da opere krv,
niti popuni prazninu,
poništi Ništavilo, umiri bol…

Beograd, 2018.

Többé senkinek semmit sem rovok fel...
Sok kiterjedésben léteztem,
a tudat különböző síkján
és most tudom:
beszélhetünk
ugyanarról... ugyanazon a nyelven
és semmit sem értünk meg...
Most tudom:
hitvány emberi szükségletek
és az emberi igyekezet nagysága miatt
mentettem hóhéromat,
aki kegyetlen szelek és só által
vájt mély arcvonásokkal
emberemlékezet óta elvakultan
úgy ünnepli a poézis önellentmondását,
hogy a valós okot figyelembe sem véve,
az okozatot nyugodtan bünteti;
úgy, hogy a formát megszállottan ápolva
az érdemi részt könnyelműen megsemmisíti...
Hóhéromat önmagától
mentettem,
a könnyelműségtől és hiszékenységtől,
a tükörből visszaverődő zavaros képtől,
az álomzavartól, a fehér éjszakáktól...
Hóhéromat oda vezetve,
ahová nem tartozva tartozik, mentetten,
apróságok miatt
a lényeget el ne szalassza,
hogy a végén,
ahogy az örökkévalóság története
századokon keresztül tanúsitja,
baráti ölelés és
felesleges köszönet helyett,
a nép előtt
bűntudat nélkül fejemet vegye...
egyúttal nem tudva,
vér vért nem moshat le,
űrt sem tölthet meg,
Túlvilágot érvénytelenít, fájdalmat enyhít...
 
Belgrád, 2018.