Bognar, Zoran: Sveto Trojstvo

(od letargije do liturgije)
 
Pevanje I–III
 
Oboje tražimo istinu, ti u spoljašnjem
životu,  a  ja  u  sebi  i  svom srcu, pa
ćemo  je pronaći obojica. Ako je oko
zdravo, u spoljašnjem nalazi Tvorca,
ako  je  srce  zdravo,  u  njemu će se
ogledati svet...
 
Fridrih Šiler
 
I
 
Otac, Tvorac – Svedržitelj
 
Ponovo ćutanje. Niko ne odgovara.
Svi osluškuju zvukove introvertnog,
sasvim slične iskonskoj tmini. Ako
sam dobro razumeo, svi očekuju
       da moj odgovor bude odjek onoga                       5
što oni misle. Nebo koje je sad
bilo prozračno, kao na velikim
visinama, postalo je pusta misao,
voćnjak s nepresušnim uskrsnućima
       koji osvetljava ista strepnja kao                          10
jedno te isto sunce. Eto, postoje
ljudi koji ne veruju da duša rođena
na nebu može da se raspukne na
dva dela i da se, nošena ka
       magnetnim poljima bivstva, ponovo                   15
sjedini u auri svetionika korena.
Kako drugačije objasniti ljubav na
prvi pogled? U ljubavi imamo hiljadu
lica, ali i mogućnost da svako
       svoje lice preživi. Nije važan                              20
izgled, nego onaj koji izgleda,
mimikrija senke... Ne zaboravi
da stihove rođene od svetlosti treba
vratiti u svetlost. Stoga, neka tvoje
       hodočašće ne bude galerija besmisla,                 25
neka tvoj Put ne bude pohvala ludosti.
Srce se nosi javno, od Ovostranja
do Onostranja, od nevidboga do
nedohoda. Neprekidno hodaj da
       sebi objasniš svet. Svako okreće                         30
različitu površinu prizme: ko ima
taktiku, ima i cilj. Ko ima cilj, život
mu je projekcija... No, mašti se dodaje
što se može, a ne što se hoće. Toliko
       se toga već dogodilo, da gotovo ništa                 35
nije ni ostalo... Tragično je ako ne znaš
šta posle Apokalipse... Šta sa sobom?
Šta sa svetom? Šta sa svetošću?
Apokalipsa nije uništenje, već
       otkrivenje: zemlja zemlji, prahu prah,                40
duh duhu, dahu dah... I kad sve tone
neka te ne napušta zapitanost, ni
sveta usamljenost. Nije kamen uvek
hladan. Osluškuj divertisman sebičnjaka
       sa svetiljkom, u povorci Monaha                        45
Meseca prepoznaj lica koja će
stvoriti podlogu za novu Arkadiju,
otvorenog srca prihvati obnovitelje
tišine... Tišina je tvoja srodna duša,
oaza, tvoj saveznik, najbolji                                     50
prijatelj... Magloviti izdasi promrzlog
srndaća na snežnom polju bestelesne
su metafore artefakata Novog
Sveta, novorođeno nevinih,
       blagosiljanih. Blesak meseca                             55
daje glasovima zloduha drugu
rezonancu i čini ih sve ređim...
No, ne prepuštaj se opuštanju. Na
ovom Putu presrešće te još poneki
       prezir poslednjih jeretika koje                             60
večno prati gomila lakovernih,
potonulih u sopstveno nesvesno. Ne
pridaj im nikakvu pažnju i neka
ti to ne slama unutrašnji mir.
       Ako nose zlo u sebi otrovaće ih                           65
sopstvena krv, a ako su skloni
preobraženju, prezir će nestati
sam od sebe i nastaće tropska
tišina, vezana za prezasićenu
       atmosferu mesečine, narušena                            70
pokatkad usamljenim pojem petla koji
će i poslednjem zloduhu poremetiti
san. Njegov prvi pogled u ogledalo
hiperrealizma doneće mu obrise
       emocionalnog i duhovnog torza.                          75
Pod svežim vetrom zore okupaće ga
spoznaja hleba i zlata. Budeći se
pri rađanju sunca osetiće jednu
od najpotpunijih radosti koje je
       ikad doživeo i snaga preobraženja,                      80
koja ga je godinama pomamno gonila
ka jednom tako neizvesnom činu,
postaće opravdana... Tada će te ponovo
krunisati ćutanjem. Niko neće
       odgovarati. Svi će osluškivati                              85
zvukove introvertnog, sasvim slične
iskonskoj tmini. Ako budeš dobro
razumeo, svi će očekivati da tvoj
odgovor bude odjek onoga što oni
       misle. Nebo koje će biti prozračno                       90
kao na velikim visinama, postaće
pusta misao, voćnjak s nepresušnim
uskrsnućima koji će osvetljavati ista
strepnja kao jedno te isto sunce.
       Era vodolije donosi veliki                                    95
preobražaj: Hodočašće Novog Svetla,
neoalhemiju svesti, pesnikovo
opraštanje i najzad... obalu, jednu
ravan više u pravcu Planina, u pravcu
      Nigdina, Sine Božji, Oče Svetog Duha...              100
 
Beograd, 28. 5. 1997.
 
 
II
 
Sin, Tihi Obnovitelj
 
Oče, evo nas opet na ničijoj zemlji.
Delovi barke, optočeni algama, travama
i mokrim korenjem ponovo su, poput
smrvljene taštine, razbacani po obali
       novih mogućnosti. Žudnja za poznanjem           105
baroka svetlosti kao da je rodila
bolje Sunce. Ovoga puta, ne dozvoli
nam da tumaramo između oblika
i odlika, ne dozvoli da nas zaslepe
       pohlepa i Filistar, jer ponižavajući                      110
druge, ponižavali smo sebe... Nauči
nas kako da tražimo dalje od onoga
što naše oči mogu da vide, pokloni
nam s patnjom nov osećaj za samilost,
       oslobodi nas zablude da možemo                       115
učiniti drugi korak pre nego što
iskoračimo prvi, ponudi nam odgovore
na pitanja bez reči: Kome to
prethodimo? Kome smo to zemlja, a kome
       prah?... Znam, tvoje reči bi nam rekle                 120
nešto, međutim, onaj koji zna taj
ćuti. Tišina govori više. Prisustvo
govori sve... Ne možeš dići sa zemlje
nekog ko se za nju čvrsto drži. Da nismo
       ignorisali mudrost drevnih Inka i Maja                125
znali bismo da ne pripada zemlja nama,
već mi njoj... Pramajka Gea nikada ne
zaboravlja svoju decu. Vodi ih
kroz koncentrično raspoređene spratove
       Hrama Duha i uči ih da, odricanjem                    130
i molitvom, vraćaju sunce u njegovo
ishodište. Dovoljno je samo zažmuriti.
Pustiti da slike same nadolaze, jer
najlepše je živeti među stvarima
       kojih nema. Kako drugačije objasniti                  135
da beba već u utrobi majke sanja?
Kako objasniti gde žive bogovi? Kako
pronaći korito duhovnog jezera
i eliminisati haos... Dovoljno je
       ogledati se u svetoj usamljenosti,                        140
kao u muzeju introvertnih ogledala,
da bi se moglo pevati o svetovima
starih mandarina. Biti refleksija
sopstvene tišine. Santa soledad! Santa
       soledad! I ni po koju cenu ne zaspati.                  145
Uspavani um lak je plen za đavola,
moral insanity – tonjenje u ambis
nesvesnog. Iskvarenost uma ne potiče
od prvobitnog greha već od utapanja
       sazvežđa u sopstvenu masu. No, svako na           150
svoj način veže sebi uže oko vrata.
Svet od pamtiveka ima miris matadora
i praiskonski princip opstajanja:
obori-orobi, obori-orobi!!! Strah je
jedini svetitelj koride... Bik                                      155
ne zna ko je krotitelj... On se ne
bori skoro nikada osim protiv sebe samog.
No, oduvek se strogoća trenirala na
onima koji ne pružaju otpor. Njihova
svest ogledalo je Jehovinog svedoka.                        160
U očima ranjenog bika ogleda se sva
pustoš préthodnika. Préthodnika koji
su aurom apokalipse slavili
istovetnost tragičnog i čudesnog...
Kada samo pomislim na sve te gefrajtere                  165
koji su se ubijali zbog nepoštovanja
različitosti, koji su se delili na
ukaljane i čiste, crne i bele,
ubice i vernike, istomišljenike
i kontraše, severne i južne, istočne                            170
i zapadne, lunarne i dnevne, vredne
i lenje, intimne i javne; sa podsmehom
razbijam ogledalo užasa i strave...
Ako vas baš zanima, po nacionalnosti
sam ptica koja je preletela ograničene                       175
planine. Ptica sam koja zna da na Zemlji
i na nebu ima više stvari i enigmi
nego što filozofija može i da sanja;
ptica koja, kako reče Di Vogo, ne
želi da bude jedna planeta u                                     180
galaksiji, nego galaksija u jednoj
planeti, sazvežđe u jednoj zvezdi...
Oče, evo nas opet na ničijoj zemlji.
Delovi barke, optočeni algama, travama
i mokrim korenjem ponovo su, poput                         185
smrvljene taštine, razbacani po obali
novih mogućnosti. Ovoga puta, ne
dozvoli nam da tumaramo između
oblika i odlika, ne dozvoli da nas
zaslepe pohlepa i Filistar, jer                                     190
ponižavajući druge, ponižavali bismo
sebe... Nauči nas kako da
tražimo dalje od onoga što naše
oči mogu da vide, oslobodi nas
zablude da možemo učiniti drugi                                 195
korak pre nego što iskoračimo prvi,
ponudi nam odgovore na pitanja
bez reči: Kome to prethodimo? Kome
smo to okean, a kome horizont?
Kome smo zemlja, a kome prah...                                200
Beograd, 1998.
 
 
III
 
Sveti duh, Astrolab
 
(anakreontsko uznesenje)
 
Otac, tvorac-svedržitelj. Sin, tihi
obnovitelj. Sveti duh, Astrolab, Novi
čovek-aqvarius. Skok u svetlost,
spiritus. U inat tebi, mizantrope,
put vere, hominis. Od letargije                                 205
do liturgije, u grudima Oziris.
Srodna duša, učitelj. Otac, tvorac-
svedržitelj. Anđeo čuvar, graditelj.
Sin, tihi obnovitelj. Blažen, mudar,
bogomdan. Sveti duh, Astrolab. Sveto                      210
trojstvo, poznanije. Nezabeleženo
i ne postoji. Hleb i vino, žitije.
Budimo ih dostojni. Sveća, krst,
nasleđe... Otac, tvorac-svedržitelj.
Rođenje, budnost, pričešće... Sin, tihi                       215
obnovitelj. Sveti duh, Astrolab. Srce
na usnama. Hodočašće: horizont,
ništavilo, pustinja... Samo pesak
pred nama, izazovni labirint. Put
vere, Ararat odavno spava u                                      220
nama... Da hodočašće bude blagost
dečjeg dlana, nevinost novog dana,
najbolji prijatelj. Da Novi Čovek
bude lepršava snaga Zorbe,
unutrašnji mir Bude. Otac, tvorac-                            225
svedržitelj. Čista misao, spasitelj.
Sin, tihi obnovitelj. Blažen, mudar,
bogomdan. Sveti duh, Astrolab.
Izabela, Luna, Lazar... Dux vitae,
dia voluptas. Naslednici kralja                                   230
svetlosti. Gospode, prosvetli nas.
Pastir, stado, Elizej. Otac, tvorac-
svedržitelj. Slikar, mudrac i orfej.
Sin, tihi obnovitelj. Bistra reka,
čedni slap. Sveti duh, Astrolab.                                 235
Gordi Stefan Nemanja. Otac, tvorac-
svedržitelj. Mudri Rastko, neimar. Sin,
tihi obnovitelj. Sveta Gora, Hilandar.
Filotej, Iviron, Karakal. Kastamonit,
Zograf, Ksenofont. Esfigmen, Lavra,                          240
Dohijar... Arhimandrit bogomdan. Sveti
duh, Astrolab. Svitac, svetac, krstitelj.
Otac, tvorac-svedržitelj. Srodna duša,
spasitelj. Sin, tihi obnovitelj. Novi
Čovek-aqvarius. Skok u svetlost,                              245
spiritus. U inat tebi, mizantrope,
put vere, hominis. Od letargije
do liturgije, u grudima Oziris.
Blažen, mudar, bogomdan. Sveti duh,
Astrolab. Hodočašće, horizont...                                250
U srcu Vizantija, San, Eros, Tanatos.
Ništavilo, pustinja... Samo pesak
pred nama, Arkadija prizvana. Put
želje, vjeruju. Sveti duh, Astrolab.
Znatiželja, refleksija. Tragač, pogled                        255
unazad. Senka nije projekcija,
već duhovni blizanac, utočište,
spoznaja, klonirani apostol. Ko
se u sebi nije lomio taj ne zna
šta je celina. Izdvojena parohija,                             260
usamljena monahinja. Manastir
Ljubostinja. Model okovane
gordosti. Jecaj usred pojanja,
razbijeno ogledalo stvarnosti.
Sve dok žena ne može patrijarh                               265
da postane, neće poći nabolje,
neće biti promene. Dosta bratskih
lobija, dosta „loža i hramova“,
dajmo šansu ženama, s tim i sebi                             270
samima, Nigdini prizvanoj, hraniteljki
beskrajnoj. Novi Čovek-aqvarius. Skok
u svetlost, spiritus. U inat tebi,
mizantrope, put vere, hominis. Od
letargije do liturgije, u grudima
Oziris. Blažen, mudar, bogomdan.                            275
Sveti duh, Astrolab. Provincija
nije oko nas, provincija je u nama.
Hodočašće: horizont, ništavilo,
pustinja... Ne prodaj veru za večeru,
vera nije na prodaju. Duh je patnja                           280
otmena, galerija snovidna. Slušaj
himnu Heruvima: Kitaro, Deuter,
Andreas. Nek želja stvarnost postane.
Freska, zvono, ikonostas. Anonimni
besmrtnik, ktitor, arhivolšebnik.                                285
Novo lice umiveno, samorodno,
nevino. Iz nigdine došao,
zlovreme prebrodio. Arhimandrit
bogomdan. Sveti duh, Astrolab. Sveto
trojstvo, poznanije. Nezabeleženo                            290
i ne postoji. Hleb i vino, žitije.
Budimo ih dostojni. Sveća, krst,
nasleđe. Dux vitae, dia voluptas. Rođenje,
budnost, pričešće. Gospode, prosvetli
nas. Samo pesak pred nama, izazovni                       295
labirint. Put vere, Ararat odavno
spava u nama. Pastir, stado, Elizej.
Otac, tvorac-svedržitelj. Slikar, mudrac
i Orfej. Sin, tihi obnovitelj. Arhimandrit
bogomdan. Sveti duh, Astrolab.                                 300
 
Despotovac-manastir Manasija, 1998.

(a letargiától a liturgiáig)
 
Ének I-III
 
Mindketten  az  igazságot  keressük, te
a külvilágban, én  meg  magamban és
szívemben,  és  mindketten  megleljük.
Ha a szem ép, a  külvilágban  Alkotót
lel, ha a szív ép,  akkor  benne a világ
önmagát szemléli...
 
Fridrich Schiller
 
I
 
Az Atya, Alkotó – Mindent-tartó
 
Ismét csend. Senki sem felel.
Mindenki az ősi sötéthez hasonló,
magába zárkózott hangokra figyel.
Ha jól értettem, mindenki azt várja,
       feleletem gondolatuk visszhangja                    5
legyen. Az ég, ami még most,
mint a szédítő magasságokban
áttetsző, pőre gondolattá vált,
gyümölcsös, végtelen feltámadásokkal,
       amely ugyanazt a szorongást világítja,            10
mint ugyanaz a nap. Íme, vannak
emberek, akik kétségbe vonják
az égen született lelkek lehetséges
kettészakadását, majd a lét
       mágneses tere felé közeledve, a gyökér          15
világítótornyának erőterében, egyesülését.
Másként hogyan magyarázható az első
pillantásra született szerelem? Ezerarcú
a szerelem, de a lehetőség is, hogy
       arcát mindenki megőrizze. Nem számít          20
a külalak, csak az az alak,
az árnyhasonulás... Ne feledd,
a fényből született sorokat a fénynek
kell visszaadni. Ezért zarándokutad
       ne legyen a zűrzavar tárlata,                           25
Utad ne legyen a balgaság dícsérete.
A szívet az Itt-csehótól az Ott-csehóig,
az istentelentől az elérhetetlenig
nyiltan hordják. Hogy megismerd
       a világot, menetelj. A prizmát                          30    
mindenki a maga módján forgatja: aki
taktikus, célja is van. Akinek célja van,
élete vetület... Ám a képzelethez azt
adnak, amit lehet és nem azt, amit akarnak.
       Annyi minden történt már, hogy szinte             35
semmi sem maradt... Sorscsapás, ha nem tudod,
mi lesz az Apokalipszis után... Mi lesz veled?
Mi lesz a világgal? Mi lesz a fénnyel?
Az Apokalipszis nem pusztítás, hanem
       felfedezés: port a pornak, földet a földnek,       40
lelket a léleknek, leheletet a leheletnek... És
ha minden süllyed, a kíváncsiság ne hagyjon el,
de a szent magány se. Nem mindig hideg
a kő. Lámpással a kezedben hallgasd az önzők
       vigadozását, a Szerzetesek, a Hold                  45
menetoszlopában ismerd fel azokat, akik
megteremtik az új Árkádia alapjait,
a csend ujjáépítőit tárt szívvel
fogadd... Lélektársad a csend,
       oázis, szövetségesed, legjobb                          50
barátod... A hőmezőn a megfagyott
őz ködös lehelete az Új Világ,
a szűzen születettek, a megáldottak
hozadékának testtelen
       metaforája. A holdcsillanás                              55
a kísértethangoknak más
rezgést ad és egyre ritkábbá válnak...
Ám, a lazításnak ne add át magad. Ezen
az Úton szembesülsz még
       az utolsó eretnekek megvetésével, ami             60
a hiszékeny tömegek, a saját önkívületükbe
merültek állandó kísérője.
Ne vedd őket észre, belső
nyugalmadat ne törje meg.
       Ha gazságot hordanak magukban, saját            65
vérük mérgezi meg őket, ha meg készek
az átlényegülésre, egyszerűen
eltűnik a megvetés  és holdfénnyel
túltelített légtérhez kötött trópusi
        csend lesz, melyet a kakas az utolsó                70
kísértetek álmát is megzavaró
magányos rikoltásával olykor megtör.
Első pillantása a hiperrealizmus
tükrében számára az érzelmi és
       szellemi torzó körvonalait hozza.                     75
A friss hajnali szélben a kenyér és
az arany felismerése fürdeti.
Napkeltekor ébredve a valaha
is érzett legteljesebb öröm
       tölti ki és az átváltozás ereje,                           80
mely éveken keresztül ilyen
bizonytalan tett felé űzte,
igazolt lesz... Akkor ismét
hallgatással koronáznak. Felelős
       nem lesz. Mindenki a belső,                             85
az őssötéthez nagyon hasonló
hangokra figyel. Ha jól érted,
mindenki elvárja, hogy válaszod
gondolatuk visszhangja legyen.
       Az ég, amely mint a szédítő magasban            90
áttetsző, pőre gondolattá válik,
gyümölcsös, végtelen feltámadásokkal,
ugyanazt a szorongást
világítja, mint ugyanaz a nap.
       A vízöntő korszaka különleges                        95
átváltozást hoz: az Új Fény Zarándokútját,
a tudat neoalkímiáját, a költő
megbocsátását és végül... partot, egy
síkot a Hegy irányába, a Seholsincs,
       Isten Fia, a Szentlélek Atyja irányába...          100
 
Belgrád, 1997. 5. 28.
 
 
II
 
A Fiú, Csendes Ujjáépítő
 
Apám, íme ismét a senki földjén vagyunk.
Az algákkal, fűvel és nedves gyökérzettel
körülfont bárka részei ismét szétzúzott
hiúságként, az új lehetőségek partján
       szanaszét hevernek. A barokk fény                 105
megismerése utáni vágy mintha jobb
Napot szült volna. Ezúttal ne engedd meg,
hogy alak és alkat között csatangoljunk,
ne engedd meg, hogy az önzés és a filiszter
       elkápráztasson bennünket, mert másokat        110
megalázva, magunkat aláztuk meg... Taníts meg
bennünket, hogyan keressünk a szemünk
számára látható távoli túlon, a gyötrődéssel
együtt adjál nekünk új szánalomérzetet is,
       szabadíts meg tévhitünktől, mely szerint        115
az eslő lépés előtt képesek vagyunk
a másodikat megtenni, válaszolj
a némán feltett kérdésekre: Kinek az elődei
vagyunk? Kinek vagyunk föld, és kinek
       por?... Tudom, mondandód számunkra           120
mondana is valamit, de az, aki tudja, az
hallgat. A csend többet mond. A jelenlét
mindent elárul... A földről nem emelheted fel
azt, aki szorosan hozzátapad. Ha az ősi inkák
       és maják bölcsességét nem néztük volna le,    125
tudnánk, a föld nem hozzánk tartozik,
hanem mi hozzá... Gea, a Földanya gyerekeit
sosem feledi. A Szellem Szentélyének
koncentrikusan elhelyezett emeletein
       keresztül vezeti és tanítja őket, hogy               130
lemondással és fohásszal eredeti helyére
helyezzék vissza a napot. Elég szemet hunyni.
Jöjjön a képek önálló rajzása, mert
élni legszebb a nemlétező tárgyak
       között. Hogyan másként magyarázni,              135
hogy a magzat már az anya méhében álmodik?
Hogyan magyarázni, hol élnek az istenek?
Hogyan lehet meglelni a szellemtó medrét
és a káoszt megszüntetni... Elég
       a szent magányban önmagunkat nézni,            140
akár a magába zárkózott tükrök
múzeumában, hogy a vén mandarinok
világáról dalolhassunk. Önmagad csendjének
tükröződése légy. Santa soledad! Santa
       soledad! És semmi áron álomba merülni.         145
Az ördög könnyű zsákmánya a szunnyadó elme,
moral insanity – süllyedés az öntudatlan-
szakadékba. Az értelem erkölcsi fertője nem
az eredendő bűnből ered, hanem a csillagképek
       saját tömegükbe merülésétől. De, nyaka          150
körül a hurkot mindenki a maga módján köti.
A világ emberemlékezet óta matadorillatú
és a fennmaradáselv is ősi:
üsd le-foszd ki, üsd le-foszd ki!!! A bikaviadal
       egyetlen szentje a félelem... A bika                 155
nem tudja, ki a szelídítő... Ő szinte
sosem küzd, kivéve önmagával.
De, azok felett, akik nem állnak ellen,
mindig szigor uralkodott. Tudatuk
       Jehova tanújának tükre.                                  160
A sebzett bika szemében látszik
az elődök nyomora. Az elődöké, akik
apokalipszisaurával ünnepelték
a végzetes és a csodálatos azonosságát...
       Valahányszor az őrvezetőkre gondolok            165
akik, mert semmibe vették a különbségeket,
öltek, akik szerint léteznek
mocskosak és tiszták, feketék és fehérek,
gyilkosok és hívők, eszmetársak és
       szembeszállók, északiak és déliek, keletiek      170
és nyugatiak, éjszakázók és éberek, buzgók
és restek, bizalmasak és nyiltak; kárörvendve
töröm szét az iszony és rettegés tükrét...
Ha éppen érdekli önöket, nemzetiségem szerint
       a korlátolt hegyek felett átrepült madár            175
vagyok. Madár vagyok, aki tudja a Földön
és az égen több tárgy és talány van,
mint amiről a bölcsészet álmodni képes;
madár, amelyik, ahogy Di Vogo mondja,
       nem egy bolygó akar lenni                              180
a galaxisben, hanem galaxis egy
bolygóban, csillagkép egy csillagban...
Apám, íme ismét a senki földjén vagyunk.
Az algákkal, fűvel és nedves gyökérzettel
       körülfont bárka részei ismét szétzúzott             185
hiúságként, az új lehetőségek partján
szanaszét hevernek. Ezúttal ne
engedd meg, hogy alak és alkat
között csatangoljunk, ne engedd meg,
       hogy az önzés és a Filiszter elkápráztasson       190
bennünket, mert másokat megalázva, magunkat
aláztuk meg... Taníts meg bennünket,
hogyan keressünk a szemünk számára
látható távoli túlon, szabadíts meg
       tévhitünktől, mely szerint az eslő lépés            195
előtt képesek vagyunk a másodikat megtenni,
válaszolj a némán feltett kérdésekre:
Kinek az elődei vagyunk? Kinek
vagyunk óceán, és kinek láthatár?
       Kinek vagyunk föld, és kinek por...                   200
 
Belgrád, 1998.
 
 
III
 
Szentlélek, Asztrolab
 
(anakreoni mennybemenetel)
 
Az Atya, alkotó-mindent-tartó. A Fiú, csendes
ujjáépítő. A Szentlélek, Asztrolábium, Új
ember-vízöntő. Ugrás a fénybe,
bátorság. Dacból ellened, te mizantróp,
       a hit útja, hominis. A letargiától                        205
a liturgiáig, a mellkasban Ozirisz.
Lélektárs, tanár. Atya, alkotó-
mindentartó. Őrangyal, valóra-váltó.
Fiú, csendes ujjáépítő. Boldog, bölcs,
       istenadta. Szentlélek, Asztrolábium.                  210
Szentháromság, felismerés. Ha nem-jegyzett,
nem is létezik. Kenyér és bor, hagiográfia.
Legyünk hozzájuk méltók. Gyertya, kereszt,
örökség... Atya, alkotó-mindent-tartó.
       Születés, éberlét, áldozás... A Fiú, csendes       215
ujjáépítő. Szentlélek, Asztrolábium. Szív
az ajkakon. Zarándokút: láthatár,
űr, pusztaság... Előttünk csak
homok, kihívó útvesztő. A hit
     útja, az Ararát régóta bennünk                          220
szunnyad... Hogy a zarándoklat
gyerektenyér-áldás, az új nap tisztasága,
legjobb barát legyen. Hogy az Új Ember
Zorba könnyed energiája, Buddha
       belső nyugalma legyen. Atya, alkotó-                225
mindent-tartó. Világos gondolat, megváltó.
Fiú, csendes ujjáépítő. Boldog, bölcs,
istenadta. Szentlélek, Asztrolábium.
Izabella, Luna, Lázár... Dux vitae,
       dia voluptas. Fénykirály-                                  230
utódok. Uram, jelezzél nekünk.
Pásztor, nyáj, Elizeus. Atya, alkotó-
mindent-tartó. Festő, bölcs és Orfeusz.
Fiú, csendes ujjáépítő. Tiszta folyó,
       érintetlen vízesés. Szentlélek, Asztrolábium.      235
A büszke Stefan Nemanja. Atya, alkotó-
mindent-tartó. Értelmes Rastko, építész, Fiú,
csendes ujjáépítő. Szenthegy, Hilandar.
Filoteus, Iviron, Karakál. Kastamonitis,
       Zograf, Xenophón. Esphigmenou, Lavra,           240
Dohiar... Istenadta arhimandrit*. Szentlélek,
Asztrolábium. Szentjánosbogár, szent, keresztelő.
Atya, alkotó-mindent-tartó. Lélektárs,
megváltó. A Fiú, csendes ujjáépítő. Új
     Ember-vízöntő. Ugrás a fénybe,                         245
bátorság. Dacból ellened, te mizantróp,
a hit útja, hominis. A letargiától
a liturgiáig, a mellkasban Ozirisz.
Boldog, bölcs, istenadta. Szentlélek,
       Asztrolábium. Zarándokút, láthatár...                250
Bizánc, San, Eros, Tanatos a szívben.
Űr, pusztaság... Előttünk csak
homok, megidézett Árkádia. Hiszik,
a vágy útja. Szentlélek, Asztrolábium.
Kíváncsiság, visszaverődés. Nyomkereső,                255
visszatekintés. Az árnyék nem vetület,
hanem ikerlélek, menedék,
felismerés, klónozott apostol. Aki
önmagában nem tört meg, az nem tudja,
       mi  az egység. Körülzárt parókia,                     260
magányos szerzetesnő. Ljubostinja
kolostor. Verettel ellátott
büszkeségmodell. Jajszó liturgia közben,
széttört valóságtükör.
       Mindaddig, míg nő pátriárka                           265
nem lehet, nem lesz jobb, változás
nem lesz. Elég a haveri lobbizásból,
elég a „páholyokból és szentélyekből”,
a nőknek adjunk esélyt, egyúttal
       magunknak is, a megidézett Űrnek,                 270
végtelen táplálónknak. Új Ember-vízöntő.
Ugrás a fénybe, spiritus. Dacból ellened,
te mizantróp, a hit útja, hominis.
A letargiától a liturgiáig, a mellkasban
       Ozirisz. Boldog, bölcs, istenadta.                    275 
Szentlélek, Asztrolábium. A vidék nem
körülöttünk van, a vidék bennünk van.
Zarándokút: láthatár, űr, pusztaság...
A hitet vacsoráért ne add el,
       a hit nem eladó. A lélek előkelő                       280
szenvedés, látomásgaléria. Hallgasd
a Kerubok himnuszát: Kitaro, Deuter,
Andreas. Váljon valóra a kívánság.
Freskó, harang, ikonosztáz. Halhatatlan
       névtelen, adományozó, varázsellenző.             285
Új mosott, önszülött, érintetlen
arc. A sehonnanból jött,
rossz időket átvészelt. Istenadta
arhimandrit. Szentlélek, Asztrolábium.
       Szentháromság, felismerés. A nem-jegyzett     290
nem is létezik. Kenyér és bor, hagiográfia.
Legyünk hozzájuk méltók. Gyertya, kereszt,
örökség. Dux vitae, dia voluptas. Születés,
éberlét, áldozás. Uram, jelezzél
       nekünk. Előttünk csak homok, kihívó              295
útvesztő. A hit útja, az Ararát régóta
bennünk szunnyad. Pásztor, nyáj, Elizeus.
Atya, alkotó-mindent-tartó. Festő, bölcs
és Orfeusz. Fiú, csendes ujjáépítő. Istenadta
       arhimandrit. Szentlélek, Asztrolábium.             300
 
Despotovac – Manasija kolostor, 1998.
 
*arhimandrit – pravoszláv egyházi méltóság