Bognar, Zoran: Felismerés-riadó (Uzbuna spoznaje Magyar nyelven)

Kada shvatiš da sve ono  što stoji
između tebe i potpune  propasti
može da stane  u jedan jedini konzervirani
osmeh priređen na ironičan način
potrpaćeš sve najdraže stvari u
crnu  aktovku i sa kišnim mantilom
pod rukom odlučićeš da staneš pod
slapove  javnih toaleta. Ali pre nego
što kreneš, proverićeš još jednom
da li si uzeo sve što ti treba i
poslednji bačeni pogled preko svoje
verne sobe zaustavićeš na polici
s knjigama gledajući u oči sve te
stare dobre prijatelje predvođene
Frojdom, Fromom, Sartrom, Borhesom...
OČEKIVAĆEŠ DA TI POKLONE
SNAGU SVOJIH GLAVNIH JUNAKA,
ali  podsvest će ti reći
da je očekivanje beznadežno.
Shvatićeš da sve što  ostavljaš  to  je  zagađeni
vazduh, nepravilna ishrana, ljudsko
društvo i sunčeva svetlost (odricanja
i nisu baš velika) i odlučno ćeš
zgrabiti kvaku umrtvljenih vrata.
Istrčaćeš iz stana brzinom svetlosti
uopšte ne gledajući u retrovizor
melanholije. Trčaćeš... trčaćeš utabanom
stazom, ali noge će ti postajati sve
teže i teže i osećaćeš kako te stežu
lanci iznenadnih odluka. Zarobljen
si horizontom. Crni oblaci vodokotlića
užasno su gladni i njihovi želuci
reže poput razdraženih pasa.
Lomićeš se u sebi da li da se vratiš,
ali nećeš imati razloga. Lešinari će se
već pobrinuti da završe ono što su
kojoti započeli...

Ha megérted, minden, ami közted és
a teljes pusztulás között van
egyetlen ironikusan képzett
tartósított mosolyba elfér,
legkedvesebb dolgaidat fekete aktatáskába
gyömöszölöd és hónod alatt
esőköpennyel elhatározod, a nyilvános vécé
zuhataga alá állsz. De még
indulás előtt még egyszer ellenőrzöd,
magadhoz vettél-e minden szükségeset és
hű szobádra vetett utolsó
pillantásod a könyvespolcon
régi barátaiddal, Freuddal, Frommal,
Sartreval, Borgesszal
szembenézve áll meg…
ELVÁROD FŐHŐSEIK EREJÉVEL
AJÁNDÉKOZZANAK MEG,
de tudatalattid súgja,
reménytelen az elvárás.
Megérted, amit magad mögött hagysz,
az a szennyezett levegő, a helytelen étrend,
az emberek társasága és a napfény (nem is
oly nagy lemondás-sorozat) és határozottan
ragadod meg a béna ajtó kilincsét.
Fénysebességgel rohansz ki a lakásból,
a búbánat visszapillantó tükrébe
nem nézel. Szaladsz… a kitaposott úton
szaladsz, de lábaid egyre nehezebbek
és nehezebbek és a sorozatos váratlan
döntések szorítását érzed. A láthatár
foglya vagy. A víztartály fekete felhői
farkaséhesek, gyomruk
veszett kutyaként morog.
A visszatérés gondolata gyötör,
de visszatérned nincs miért. A dögmadarak
majd gondoskodnak arról, hogy befejezzék
azt, amit a prérifarkasok elkezdtek…