Dučić, Jovan: Refren

Znadem za neme sutone,

Kad sav šum zemlje nestane -

Gde srce za čas prestane,

A duša zavek utone.

Znadem za noći zvezdane,

Gde se sva svetlost prolije,

Da čašu tuge dolije,

Prokaže bola bezdane.

Znam ljubav kad se useli

U srca sjajne palače,

Pa tužna pesma rasplače,

Radosna pesma ucveli.

Znadem za čase čamotne,

Jeseni gorke, zgružene:

Sve stvari stoje združene,

Samo su duše samotne.

Ismerem a néma alkonyokat,

mikor minden zaj eltűnik a földről,

a szív megáll egy pillanatra,

és a lélek örökre elsötétül.

Ismerem a csillagos éjszakákat,

mikor a fény kiömlik és túlárad,

kicsordul minden keserű pohár,

s meztelen marad kínjával a mélység.

Ismerem a szerelmet, ha befészkel

a szívnek pompás palotáiba,

s akkor a bús dalok megríkatnak,

és megvéreznek a vidám rímek.

Ismerem a szorongás napjait,

a keserű és csüggedt őszöket,-

óh, mindent titkos szálak fűznek össze,

csak a lelkek maradnak így, külön...

1922