Jovović, Ranko: Vad zokogás (Divlji plač Magyar nyelven)

Pozdravljamo divlje pesnike sveta!
Sunce, vazduh, pastira, đavola, anđela,
Kozu, ovcu, konja, orla, svraku ―
Boga nad i u njima.
Pozdravljamo svetlost zaslepljujuću
Što poput večnog struji naniže,
Pozdravljamo uru kad horde brđana
Uleteše u ovaj grad
Kad nateraše bronzanog lažiboga
Na kapiji gradskoj ―
Da po božanski izveže:
Graditelji, zdravo!
Pozdravljam vas, o divlji pesnici
Bodeže, oklope, sedlanike,
Bičeve, topuze, boksere, drenovače,
Misli vaše zavereničke, senke hitre -
Sav taj prirodan materijal
Odiskon Osvajača
Naročito pozdravljam.
I čekiće vaše teške, elastične ―
I križeve i eksere čekića
Pozdravljam.
Besne mađije na vašim čelima
Pred kojim proplakaše gradski urođenici
Pozdravljam krikom novorođenog divljana.
Sa dna ovog šupljeg dna
Gde čovek i nešto žive udruženi
Gde čovek i ništa rat vode ―
Pozdravljam divlji plač
Razgovetnih, oblačnih, tavnih.

Köszöntsük a világ vad költőit!
A napot, a levegőt, a pásztort, az ördögöt, az angyalt,
A kecskét, a birkát, a sast, a szarkát –
Istent felettük és bennük.
Köszöntjük az időt-állóként
Lefelé áramló vakító fényt,
Köszöntjük a pillanatot, mikor ezt a várost
Hegylakó-hordák özönlötték el,
Mikor a városkapun
A bronz-istentagadót kényszerítették –
Magasztosan hirdesse:
Építészek, szervusztok!
Köszöntelek benneteket, ó vad költők,
Tőrök, vértezetek, nyergek,
Korbácsok, buzogányok, bokszerek, somfabotok,
Össze-esküdt gondolatok, fürge árnyak –
Külön köszöntöm
Az Ősidők Hódítóinak
Összes természetes anyagát.
Köszöntöm
Súlyos, rugalmas kalapácsaitokat is –
A kalapács keresztjeit és szögeit is.
Újszülött vadóc-sikollyal köszöntöm
A városi bennszülötteket sírásra késztető
Homlokaitokon hordott dühös varázsigéket.
E feneketlen mély mélyéről,
Ahol az ember közösségekben is él,
Ahol az ember semmi-háborút is vezet –
Köszöntöm az értelmesek, borúsak, sötétek
vad zokogását.