Jurić, Zlatan: Đavolja kutija

Đavolja kutija gromoglasno sriče:

hleba i igara, šarenih lampiona!

Đavolje oko, bestidno, nadobudno grakće:

„Ptice kamenje nose, staklena polja ruše!“

Prstom upiru u svako biće misleće.

Zlotvori, sakrapi, srebroljupci...

Danak uzimaju u vazduhu, vodi, lišću zelenom.

Svaka spodoba, đavoljev je bičonosac:

mantrično nutka sablasnih šestica krštenje.

Smiluj se, Preblagi Sine, oslobodi od njihove strave.

Rasturi, Bezgrešni, trgovinu po zemaljskom hramu, šarnom.

Az ördög szelencéje harsogva terjeszti:

kenyeret és cirkuszt, színes lámpásokat!

Az ördög szeme szemérmetlenül hirdeti:

„A madarak követ hordanak, az üvegmezők rombadőlnek!”

Ujjal mutogatnak a gondolkodókra.

Sátánok, falánkok, pénzsóvárok…

A levegőre, vízre, zöld levélre is kivetik a sarcot.

Minden teremtmény az örödög korbácsosa:

imára késztet a három hatos ádáz keresztsége.

Irgalmazz, Isten fia, ments meg kísértéseiktől.

Te Szeplőtelen, végezz a földön uralkodó üzérkedéssel.