Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Karanović, Vojislav: Ritmus (Ritam Magyar nyelven)

Karanović, Vojislav portréja

Ritam (Szerb)

Naiđe talas. Zapljusnu me zvuci,
Glasovi dece sa ulice, miris jela
Što se kuva, sagoreli benzin. Svest
Potpuno obujmi sitnozrna belina
Oblaka. Čak i rublje okačeno da se suši
Na terasi preko puta, poprimi tad
Obeležje jednog radosnog viška, obilja
Koje se ne da lako iscrpsti. I nema žeđi,
Čini se, koja bi to mogla ispiti.
Sveta ima za sve! I previše! Ali talas
Stane da se povlači, dodir vetra po licu
Počne da smeta, biva kao milovanje
Protiv volje. Dok ne zaboli kao šamar.
I ukus hrane koju jedem
Više mi ništa ne znači. I umor,
Koji se malopre činio znakom milosti,
Sada postaje sličan roniocu koji
Ne želi da izroni. Čudna praznina.
Pustoš, sve do ivice gde su pokreti ukočeni.
Ali tada naiđe drugi talas, i noć se
Učini bliskom i živom. Oslušni:
Čuje se pucketav krvotok groma.
Pogledaj gore: videćeš da je munja
Pramen kose onoga koji sve to razume,
I zna zašto trese glavom u gnevu.
Kome i ti nešto značiš.
Opusti se, iako te taj ritam ostavlja bez daha.
Jer sveta će uvek biti više, njegovo
Obilje daleko će nas nadilaziti.
A mi ćemo uvek misliti da smo nešto
Propustili, zaboravili ili prevideli.
Imati bolno osećanje da nismo ispunjeni
Dovoljno, da smo prazni.



FeltöltőFehér Illés
KiadóRatkovićevi večeri poezije Bijelo Polje
Az idézet forrásaIn Zoran Bognar: Novo raspeće
Megjelenés ideje

Ritmus (Magyar)

Jön a hullám. Ami eláraszt, zsivaj,
Gyerekhangok az utcán, meg a készülő
Ebédillat, égett benzinszag. A tudatot
A felhő apró-magú fehére öleli. Még az út
Túloldalán, a teraszon száradó fehérnemű is,
Valami nehezen kiszivattyúzható
Örömteli felesleg, a bőség ismertetőjeleit
Veszi fel. És úgy tűnik, nincs az a szomj,
Amely képes lenne felszippantani.
A világból mindenkinek jut! Túl sok is! De
A hullám többé nem húzódik vissza, az arcot
Érő szél érintése, nem-kívánt simogatásként,
Már zavar. Míg mint a pofon, nem kezd fájni.
És az elfogyasztott ételíz, számomra,
Többé semmit sem jelent. És az előbb
Még kegyesként jelentkező fáradtság,
Most olyan, mint a felszínre
Nem törekvő búvár. Különös űr.
Pusztaság, egészen a merev mozdulatokig.
De akkor egy újabb hullám érkezik és az éj
Egyszerre közeli lesz és él. Hallgasd csak:
Hallatszik a csattogó villám-vérkeringés.
Nézz fel: láthatod, hajfonat a villám,
Azé, aki mindezt érti és tudja,
Dühében a fejét miért rázza.
Akinek te is jelentesz valamit.
Igaz, ez a ritmus lélegzetelállító, nyugodj meg.
Mert tömeg mindig lesz, bősége
Bennünket magasan túlszárnyal.
Mi meg mindig arra gondolunk, valamit
Elszalasztottunk, elfeledtünk, kihagytunk.
Ahhoz, hogy üresek legyünk, elég
A fájdalmas érzés, hasznosak nem vagyunk.



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttps://feherilles.blogspot.rs/

minimap