Mandić M., Zoran: Az Úr levele (Gospodovo pismo Magyar nyelven)

Pričali smo onima koji nas
ne vole
nevešto sricali odbranu ljubavi
pretvarali se u pobunjenike
ispred kojih je neprijatelj isprečio
visoki zid metafore
Na brzinu smo se preobukli u pesnike
i govornike
isto tako sklonili psovke
među sigurnije reči
i lukavije glasove
Opuštena lica spokoju ogledala
bez koncentracije i želje za pozom
pohitala su da nam se
načude
da nam se narugaju
Čula se škripa pršljenova
rika zveri
jednom opsenaru pričinjavao se cvrkut
ne znajući da je to glas ogledala
koga nije izdalo strpljenje
Na vrhu jezika Gospod je pisao pismo
svojim pomoćnicima
objašnjavajući u njemu zveri
opsene i cvrkut
Na kraju smo se setili koliko moći
prevara krije u sebi
i požurili da na poštu odnesemo
Gospodovo pismo

Azoknak meséltünk akik nem szeretnek
bennünket
védve a szerelmet balgán motyogtunk
lázadókként viselkedtünk
akik előtt az ellenség magas
metaforafalat állított
Sebtében költőkké szónokokká
álcáztuk magunkat
a szitkokat a biztosabb szavak
és ravaszabb hangok
közé rejtettük
Fesztelenül tükörnyugalommal
összpontosítás tettetés nélkül
közelítettek felénk hogy
csodálkozzanak
hogy gúnyoljanak minket
Csigolyaropogás
vadak üvöltése hallatszott
egy álmodozónak csicsergésnek tűnt
nem tudva a türelmét nem veszített
tükör hangja
Segédeinek az Úr nyelve hegyén
írt levelében
magyarázott a benne lévő vadakról
látomásról csicsergésről
A végén eszünkbe jutott mekkora hatalmat
mennyi csalást rejt magában
és sietve vittük
az Úr levelét a postára