Milanović, Bratislav: Vrata u polju

( XI pevanje)
 
                              Verici
 
Pred ovim smo vratima dragano
zajedno kao pred ikonom
a za nama
po neka suza tvoja teška od soli
na mome srcu što opominje noću
da  možda dolazi čas
i moja na tvome što preskače
učinjene uvrede i otkucava samo
nadu iz prošlosti prenetu u sadašnjost
dok vreme navire do presudnog ruba
za nama svetle padine potrošenog leta
postelja otežala od mladosti i sluzi
od predela nikad ispitanih sasvim
 
pred ovim smo vratima sada prozirni
kao dugo nošena tkanina
kroz koju se naziru drhtaji željnih tela
u bivšim sobama
prskanje zvezda u tankoj kori mozga
dok zvonio je tren
sjedinjenja sa lavom
proključalom od bestidnosti
sa Mlečnim putem sa jasnom vodom
sa zemljom i travom
 
pred ovim smo sada vratima čisti
kad spadnu krljušti stečene u trvenjima
sa svime što je bio san
u virovima za koje su malo tri svete reke
što su nas oblivale dok smo bivali
telo i telo krv i krv svetlost i svetlost
u jednom telu
 
pred ovim vratima na koja se samo izlazi
čisti smo kao što smo bili
i pred onima na koja se ulazi
samo da se obavi taj čin.

(IX. ének)
 
                              Verának
 
Ez előtt az ajtó előtt vagyunk, kedvesem,
együtt mintegy ikon előtt
mögöttünk meg
szívemen néhány sós-nehéz
könnycsepped éjjel figyemeztetnek
talán eljött az a pillanat
mikor az általam kimondott sértések
leperegnek rólad és csak a múltból
a jelenbe mentett reményt jelzik
míg az idő a sorsdöntő szakadékhoz közelít
mögöttünk az elfogyasztott nyarak fényes lejtői
az igazán sosem átkutatott tájakkal
ifjúsággal és nedvekkel terhelt heverő
 
ez előtt az ajtó előtt most áttetszőek vagyunk
akár a nyűtt kelme melyen keresztül
a volt szobákban
a vágyakozó test rezdüléseit sejteni lehetett
a vékony agykéregben a csillagok robbanását
míg hallatszott ahogy a pillanat
a szemérmetlenségtől
felforrt lávával
a Tejúttal a kritálytiszta vízzel
földdel és fűvel egyesül
 
ez előtt az ajtó előtt most tiszták vagyunk
ahogy az álom és valóság összetűzéseiben
keletkezett pikkelyek a bennünket
elárasztó három szent folyónál is nagyobb
örvényekben lehullanak amikor még
mint test és test vér és vér fény és fény
egy testben voltunk
 
ez előtt a kifelé nyíló ajtó előtt  
tiszták vagyunk ahogy voltunk is
a befelé nyíló ajtó előtt
csak tegyük amit tenni kell.