Nikolić, Živko: Rtanj u magli

Rtanj maglom obvijen
nalikuje na dojku
koja je izrasla iz zemlje
i snažno ka nebu
šiknula svoj mlaz.

To mleko se razlaže
u niti i pramenje
spokojno, slobodno.

Koja će usna
nju usnulu da obujmi?

Čija će ruka
to pramenje da uhvati?

Ili je sve iluzija:

i Rtanj, i magla,
i pramenje, oblaci,
koji odlaze i vraćaju se,
koji se kovitlaju,
kruže?

A Rtanj* ködbe burkoltan
sugarát erélyesen
az ég felé küldő
földből kinőtt
női mellre hasonlít.
 
Nyugodtan, szabadon
szálakra és tincsekre
bomlik az a tej.
 
Őt, az álombamerültet
kinek az ajka fogja ébreszteni?
 
Kinek a keze
fogja a tincseket simogatni?
 
Vagy minden csak káprázat:
 
a Rtanj is, a köd is,
a tincsek is és a távozó
majd visszatérő, gomolygó,
kavargó
felhők is?
 
*Rtanj (Rtany) középszerbiai hegy