Ljubavnica (Szerb)
Bivši ledu, sadašnja vodo, Bila sam sumpor, sada sam vatra. Vraćam ti kost koju ti od iskona dugujem. Bivša suzo, sadašnja soli, Biljegu mog bića, Vječnosti jedinog mora, Vlažiš se i sušiš. Reci da imam najglasnije srce u mraku. Sva sam se pretvorila u srce. *** Nadahnjuješ me strahom Iz straha proističe sve moje uzbuđenje Strastveni zec Dvije gorile Zagrljene vidre Mi smo životinje To je sve *** Tvoje „želim te“ kada me imaš Stvara izluziju o novim granicama Koje još nisam prešla Šta još može da se učini s ljudskim tijelom? *** Strašno je sve ovo što radimo I zabranjeno u nekim vrlo starim knjigama Možda mi se zato toliko dopada *** Moji snovi – poprište antičkih tragedija. Prvo se volimo, a onda upale svjetla i to mi je brat. Snovi uvijek traju iza zavjesa. Moji sufleri – porodični glasovi. Umrijeću na daskama igrajući umišljenog ozdravljenika. *** Rekla mi je da sam drugačija od ostalih žena Istina, govorila mi je često i to da treba da idem psihologu Tako je teško biti zec u zemlji lovaca Ona to zna i saosjeća sa mnom Ona, ta usvojena majka Govori Teško je shvatiti šta je u tvojoj glavi I govori to tako kao da je to tajna koju krijem Od nje Od svijeta Ja ne znam šta da kažem *** Na kraju krajeva, ona je bila ja I to je ono što nas tako snažno vezuje Mislila sam da je sveznajuća gatara Mudra starica Očekivala sam spas od nje Da rasplete moje zamršeno klupko U stvari bila je djevojčica I igrala se *** Reci da me doslovno želiš i nikako drugačije U snu si stavio prezervativ u džep i rekao Hajdemo Nisam ti rekla da nam neće trebati Ja sam pošla za tobom Već znam Ostaviću nevinost u Danskoj Poslije me vodi negdje gdje je uvijek ljeto Gdje su ljudi drugačije kože nego što je naša Gdje gradovi nose imena koja ne možemo izgovoriti Vodi me negdje gdje je uvijek ljeto Da mislim da vrijeme stoji Da postoji samo ovo Jedno jedino, vječno ljeto *** Azijska rijeka sporo protiče Vazduh je vlažan A ja sam mala razvratna Francuskinja Što voli zabranjene ljubavi i muške šešire Uvijek ta slika Od prošlih života se ne može pobjeći *** Naše strasti su se poljubile Negdje na sjevernoj polulopti Ljubio se s mojim drugim ustima Dok je moje drugo lice plakalo jecalo Od žalosti od uživanja Ne znam Mislila sam na Hélène Lagonelle *** Bilo je to da se umre Otkrila sam da moje tijelo ima svoj sopstveni život Feltöltő | Fehér Illés |
Az idézet forrása | http://strane.ba/sex-f-vladana-perlic/ |
|
Szerető (Magyar)
Te egykori jég, jelenlegi víz,
Kén voltam, tűz vagyok.
A csontot, mellyel kezdetektől tartozom, visszaadom.
Te egykori könny, jelenlegi só,
Létem pecsétje,
Egyetlen tenger végtelensége,
Nyirkos vagy és száradsz.
Erősítsd meg enyém a sötétben a leghangosabb szív.
Szívvé változtam.
***
Félelemmel lelkesítesz
Lelkesedésem félelemből ered
Szenvedéllyel tele nyúl
Két gorilla
Ölelkező vidrák
Állatok vagyunk
Ez minden
***
„Kívánlakod” mikor tiéd vagyok
Új általam nem járt
Tüneményhatárokat éleszt
Az emberi testtel mit lehet még tenni?
***
Mindez amit teszünk elrettentő
És egyes nagyon régi könyvek által tiltott
Talán ezért tetszik annyira
***
Álmaim – antik-tragédiák színtere,
Először szeretkezünk, majd gyúlnak a lámpák és ez a testvérem.
Az álmok függönyök mögött élnek.
Bűvölőim – családi hangok.
Képzelt egészségeset játszva deszkán halok meg,
***
Azt mondta a többi nőtől különbözök
Igaz többször hangoztatta lélekbúvárhoz kell mennem
A vadászok földjén nehéz a nyúl sorsa
Ő tudja velem együtt érez
Ő a fogadott anya
Mondja
Nehéz megérteni fejedben mi forog
És úgy mondja mintha titok lenne amit rejtegetek
Előle
A világ elől
Erre mit mondjak
***
A végén ő én volt
És ez az ami bennünket oly erősen összekötött
Azt hittem mindentudó javasasszony
Bölcs anyóka
Tőle vártam a megváltást
Az összekuszált szálak kibogozását
Tulajdonképpen kislány volt
És játszott
***
Mondd kívánsz a szó szoros értelmében és sehogy másként
Álmodban zsebedbe óvszert tettél és kijelentetted
Gyerünk
Nem mondtam nem lesz rá szükség
Mert utánad mentem
Már tudom
Érintetlenségemet Dániában hagyom
Utána meg a mindig nyárba vigyél
Ahol más-bőrű emberek élnek
Ahol kimondhatatlan nevű városok vannak
A mindig nyárba vigyél
Hogy azt higgyem megállt az idő
Hogy csak ez az egyetlen egy
örökös nyár létezik
***
Az ázsiai folyó lassan folyik
A levegő párás
Én meg a tilos szerelmet és férfi kalapokat szerető
Kicsapongó francia nő vagyok
Mindig az a kép
A múlt élettől megszökni nem lehet
***
Sóvárgásaink megcsókolták egymást
Valahol az északi féltekén
Másik ajkammal csókolózott
Míg a másik arcom
Bánatában-e élvezetében-e sírt zokogott
Nem tudom
Hélène Lagonelle-re gondoltam
***
A halál órája volt
Felismertem testem önálló életet él
Feltöltő | Fehér Illés |
Az idézet forrása | https://feherilles.blogspot.rs/ |
|