Petričević , Milica: Trista pena

I sve svjetlosti
I sve tame prošlosti
Odnosi.
I sav nemir
I svu brigu
I svo uzbuđenje
I sva sjećanja…
Poglede.
Dodire.
Duga milovanja.
Poljupce.
Jedno vječno „posebna si“ koje više nije vječno...
I one zelene, najdivnije, tvoje... koje više nisu tvoje.
Odnosi...
Tebe.
Omiljenu bol.

A opirem joj se!
Jer te... ma znaš. Ona naša.
... svom ovom tvojom dušom.

Želim svoju omiljenu bol nazad!
Svoju tužnu bol.

Znam da će se jednog dana vratiti

ta tužna bol.

Potražiću je. 

És elviszi
A fényt
És a múlt minden kínját.
És a nyugtalanságot
És a törődést
És az izgalmat
És az emlékeket...
Tekinteteket.
Érintéseket.
Simogatásokat.
Csókokat.
Az egyetlen örökös “különleges vagy”-ot, ami többé nem örök...
És azt, ami a tiéd, a legszebb, zöld... ami többé nem tiéd.
Elvisz...
Téged.
A kedvenc fájdalmat.
 
De ellenszegülök!
Mert te... de tudod. Az a miénk.
... ezzel a te teljes lényeddel.
 
Kedvenc keserűségemet kérem!
Komor keserűségemet.
 
Tudom, az a komor keserűség
egyszer visszatér.
Megkeresem.