Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Petrović , Duško M. : Hősök és koldusok (Јунаци и просјаци Magyar nyelven)

Petrović , Duško M.  portréja

Јунаци и просјаци (Szerb)

1.
– Шта ће ми каравата,
тата!
Нећу им тамо
бити стари сват;
ја идем у рат!
 
2.
– А онда су,
мама,
пале две гранате
у неки парлог;
ту погибе Стојан,
и Митар,
и Бојан,
а ја сам само
изгубио ногу.
 
3.
– Господине,
знам да нисам једини;
знам да је, на жалост, много
оваквих
и разумем да ви заиста
имате пуно посла
и да ништа 
не може преко реда,
али ово моје... Баш се отегло;
ево, сутра ће година.
 
4.
– Милина!
Kако су нас лепо примили!
Попричали смо мало,
мало јели и пили,
па се и сликали!
Рекли су да ће ово моје
видети одмах
после избора.
 
 
5.
– Тако, ваљда, мора.
Таква су времена
и такви људи, човече;
све им је прече...
Сад кад сам сâм
            (маму је однела туга
            за мном,
            а тату за њом),
требало би да нађем
неког
да ме гледа,
можда ме и заволи,
па да ме бар
душа не боли.
 
6.
– Могу ли поред тебе?
Да седнем,
да одморим;
помакни се мало, брате.
- Слеп сам, ал' ушима те видим:
ти си онај без кравате!
Онај што је с оцем кликтао
док је у рат хитао.
Хоће тата елегантног војника,
хоће тата да му будеш дика!
- Одлично памтиш,
и дуго,
али да сам на твом месту,
ја се не бих руг'о.
Ја нисам обичан просјак!
Ја сам ногу изгубио у рату!
- Не само без кравате,
сад си, значи, и без ноге?
- Ја нисам обичан просјак!
Ја сам јунак!
- И ја сам био.
У оном тамо рату:
јунак, јуначина, херој,
као сада ти, дарагој!
- Ти? Ти си Павле!
Онај славни Павле
из читанке!
- Био сам...
Сад сам
још славнији,
сад сам најславнији
просјак пред црквом;
то сам најдуже и био...
Седи овде и причај,
зановетај,
шта год хоћеш, сине,
како и колико,
не сме нико
да те прекине;
имаш бескрајно много
времена,
али за рат: ни трен један
не дам ти!
Писнеш ли само реч
о неком рату,
поменеш ли гранату,
изгубићеш
најбоље место у граду,
а било би штета,
јер ја нећу још дуго,
а ти тек почињеш...
 



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásaautor

Hősök és koldusok (Magyar)

1.
– Nyakkendő nekem nem kell,
apám!
Ahová én megyek,
nincs hozomány;
rám a harctér vár!
 
2.
– Akkor,
anyám,
a parlagra
két gránát hullott;
itt érte a halál Sztojánt,
meg Mitárt,
meg Bojánt,
én csak a lábamat
veszítettem el.
 
3.
– Uram,
tudom, nem én vagyok az egyetlen;
tudom, sajnos, sok a hozzám
hasonló
és  értem, önnek tényleg
sok a dolga
és soron kívül
semmit sem tehet,
de ez az én… Nagyon elhúzódott;
íme, holnap lesz egy éve.
 
4.
– Gyönyör!
Milyen szépen fogadtak bennünket!
Elbeszélgettünk,
ettünk, ittunk,
fényképek is készültek!
Mondták, ezt az én ügyemet,
a választások után
rögtön intézik.
 
5.
– Talán így kell ennek lenni.
Ember, ilyen időket élünk,
ilyenek az emberek;
nekik minden más fontosabb…
Most, hogy egyedül vagyok
                   (anyámat a bánat vitte el
                    miattam,
                    apám meg utána ment),
találnom kellene
valakit
aki rám tekint,
talán meg is szeret,
nem fájna
a lelkem.
 
6.
– Melletted szabad a hely?
Leülnék,
megpihennék;
pajti, mozdulj egy kicsit.
- Vak vagyok, de fülemmel látlak:
te vagy az a nyakkendő nélküli!
Az aki apjával együtt lelkendezett
mikor a háborúba ment.
Elegáns katonát akar az apa,
büszkélkedni akar az apa!
- Emlékezeted nem
csal,
de helyedben
nem csúfolódnék.
Nem közönséges koldus vagyok!
Lábamat a háborúban veszítettem el!
- Tehát nem csak a nyakkendő,
most a lábad is hiányzik?
- Nem közönséges koldus vagyok!
Hős vagyok!
- Én is az voltam.
Abban a háborúban:
vitéz, hős, élharcos,
cimborám, ahogy te most!
- Te? Te Pāvle vagy!
Az a híres Pāvle
az olvasóból!
- Voltam…
Most
még híresebb vagyok,
a leghíresebb
templom előtti koldus;
legtovább ez voltam…
Ülj ide és mesélj,
kukacoskodj,
ahogy akarod, fiam,
ahogy és amennyit,
téged senki se
szakíthat félbe;
annyi időd van, amennyit
akarsz,
de a háborúra: egy percet
sem kapsz!
Akár egyetlen szót is
szólsz a háborúról,
ha a gránátot megemlíted,
a városban a legjobb helyet
veszíted,
pedig kár lenne,
én már nem fogok sokáig,
te viszont most kezded…



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttps://feherilles.blogspot.rs/

minimap