Nad Prizrenom su nekad zvonila mnoga zvona (Szerb)
Sve bilo je nekada, mladost, ti i ja, koju još uvek prepoznajem Šćućurenu ispod otvorenog kišobrana Dok se drži za ruke i krišom ljubi, mada sve prošlo je Istopilo se kao sneg u proleće Kao Sneško koga su deca pogazila Posvedočiću, svemu što jeste i svemu što je bilo Nad Prizrenom su nekad zvonila mnoga zvona!
Još uvek sviram sa jednom pokidanom žicom Što mi bode usnule oči Kao pustinjska prašina, koju raznose saharski vetrovi A, koža mi je kao decembar hrapava i hladna Ni nalik mekoj baršunastoj svili Za razliku od mene, ti se krasno držiš Visok i uspravan, elegantno ogrnut u pesme ljubavne A, ja tiho svedočim Nad Prizrenom su nekad zvonila mnoga zvona!
Kao ranjena Bogorodica na brežuljku Ljeviški Iznad hučne reke Bistrice Sama među oskrnavljenim svetinjama Pozivam te na jutarnju liturgiju Mada sve pusto je, osim nas Promrzlih putnika iz daleka Jer, davno sam se pred Bogom zaklela, voleću te zauvek A, tu, među upaljenim svećama Ugasila bih svoju žeđ, svedočeći Nad Prizrenom su nekad zvonila mnoga zvona!
Ti ludo što imaš anđeoske oči i ne daš mi da plačem Hajde, dođi i ne stidi se, zajedno ćemo sići U duboke rudokope U potrazi za izgubljenom golubicom Koju su davno doneli kotorski trgovci Na dar Milutinu, smiluj se, dušo moja osetljiva Jer, još uvek imam krvi pod noktima I topline u oku jezera da posvedočim Nad Prizrenom su nekad zvonila mnoga zvona! Feltöltő | Fehér Illés |
Az idézet forrása | https://okf-cetinje.org/vesna-radovic-gitara-danila-kisa |
|
Prizrenben egykor zúgtak a harangok (Magyar)
Minden egykor volt, az ifjúság, te és én, akit még mindig felismerek Ahogy a nyitott ernyő alatt gubbaszt, Egymás kezét fogva titokban csókolózik, akkor is ha elmúlt, Elolvadt mint tavasszal a hó, Mint a gyerekek-eltaposott Hóember, Tanúsítok mindent, ami van és mindent, ami volt, Prizrenben egykor zúgtak a harangok! Még mindig bágyadt szememet A szaharai szelek által széthordott Pusztai porként bántó szakadt húrral játszom, Bőröm meg mint a december, érdes és hideg, Puha, bársonyos selyemre nem hasonlít, Nem úgy, mint én, te jól tartod magad, Magas vagy szálegyenes, elegánsan szerelmes versbe öltözött, Én meg csendesen tanúsítom, Prizrenben egykor zúgtak a harangok! Mint a Ljeviška-dombi* sebzett Szűzanya A sebes Bistrica folyó felett Egyedül, a meggyalázott szentek között, Reggeli istentiszteletre hívlak, Igaz, minden puszta, rajtunk, Távoli átfázott utasokon kívül, Mert Isten előtt már régen megfogadtam, mindörökké szeretlek, Itt meg, az égő gyertyák között Oltanám szomjamat, tanúsítva, Prizrenben egykor zúgtak a harangok! Te angyal-szemű bolond sírni nem hagysz, Hát gyere, ne szégyenkezz, együtt szállunk A mély bányákba A kotori kereskedők által Milutinnak ajándékba régen hozott Elveszett galamb után kutatni, Sajgó lelkem könyörülj meg rajtam, Mert, körmöm alatt még mindig folyik a vér És őrzöm a tó melegét, hogy tanúsítsam, Prizrenben egykor zúgtak a harangok! *Crkva Bogorodica Ljeviška (1306-07.) – pravoszláv kolostor Prizrenben, lelki üdvéért Milutin király alapította.
Feltöltő | Fehér Illés |
Az idézet forrása | https://feherilles.blogspot.rs/ |
|