Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Stupar-Trifunović, Tanja: Arra az oldalra (S onu stranu Magyar nyelven)

Stupar-Trifunović, Tanja portréja

S onu stranu (Szerb)

ocu
 
Kad umreš ništa ti više ne treba
čak i ljubav bližnjih postaje teret koji isparava na vrelom suncu
zar su me ove krhke stabljike držale
u ovom bodljikavom šipražju
zar su me oči varale da postoji ljubav među slabima
koja će me probuditi ujutro
zar sam vama vjerovao i vama i pticama
koje sada svoja gnijezda jednako pažljivo sastavljaju
i suncu koje je obećavalo vječnost dječijim igrama
među mravima i bubama
zar sam svemu tome davao sebe
i usnama i dlanovima pipao površine
hrapavog mekog užasnog
ispunjavajući sobom zapreminu ove male podmornice
(lagan sam nose me moji sinovi u rukama ali ja sam već tuđi)
samo sam zaspao samo sam jutru razbio čelo osmijehom
je li ovako bog na dah spasavao jedno po jedno
i selio iz mašte u zbilju sve nas
baš kao što ja sad obrnutim putem putujem
i kao da sam vanzemaljac
ništa zemaljsko ne služi ničemu na ovom letu
smiješne su igračke oko mene
lopate plastično cvijeće i drvena kapsula za nigdje
ovdje se opraštamo
jer niko od vas više ne razumije moj jezik palih svetaca
koji su opet uzdignuti na svoje mjesto
i lišeni srodnosti sa stvarima
gubeći zapreminu bivajući lakši
u nekom kosmosu koji drhti nježno
kao posljednji otkucaji mog srca
nježno toliko tiho
da niko nije čuo
kada je preskočilo
s onu stranu



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásaautor

Arra az oldalra (Magyar)

apámnak
 
Ha meghalsz már semmi sem kell
még a forró napon elpárolgó szeretteid szeretete is teher
hát ebben a tüskés bozótban
ezek a törékeny törzsek tartottak
hát csaltak szemeim hogy létezik az engem reggel ébresztő
gyengék közötti szerelem
hát maguknak hittem maguknak is a madaraknak is
akik most fészküket egyaránt gondosan rakják
és a hangyák és bogarak közötti gyerekjátékoknak
örökkévalóságot ígérő napnak is
hát mindennek adtam át magam
ajkammal is tenyeremmel is az érdes puha félelmetes
felszínt tapogattam
önmagammal töltve ki a kis tengeralattjáró térfogatát
(utódaim kezükön hordanak könnyű de már idegen vagyok)
csak elaludtam csak mosolyommal a reggel homlokát törtem szét
ugye az úr leheletével egyikünket a másik után így mentett át
és az álomvilágból a valóságba költöztetett
pont így ahogy most én ellenkező úton utazom
és mintha földönkívüli lennék
ezen a röptén hasznavehetetlen minden ami földi
nevetségesek körülöttem a játékszerek
a lapátok a művirágok és a sehová nem érő fakabin
itt búcsúzunk
többé senki sem ért mert az elesett szentek nyelvén szólok
akik saját helyükre emeltettek
a valósághoz immár semmi közük
űrtartalmukat veszítve könnyebben
mint utolsó szívdobbanásaim
valamilyen gyengéden remegő kozmoszban
lágyan annyira halkan
hogy senki sem hallotta
mikor átugrottak
arra az oldalra



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttps://feherilles.blogspot.rs/

minimap