Gumicsizmákban szaladgálnak a gyerekek az esőben talpuk alatt szétfröccsennek a sokszor emlegetett pocsolyák
mint éveink
öregszem anyám öregszem fiam
a part az úszni nem tudó számára a vezeklés helye ahonnan nem mozdulhat
de minden csábít
Elfáradtam anyám egyes országok túl távol vannak szemeim már nem a gyereké
sötét karikásak tele vörös erekkel a szememben vannak a jelek
az évek nyomai mint fában az évgyűrűk körkörösek mikor aludtam mikor voltam ébren mikor sírtam
mikor ittam mikor vártam jöttöd hogy ízlésed szerint rendezd be a házat
készítsd az ebédet és elmeséld hogyan kell élnem törvényeid szerint
úgy ahogyan te sem tudnál
de tudod hogyan kell
hogy nekem jobb legyen
Távoli országba utaztam messze tőled a kenguruk melyek előszobád falán függnek
most közelebb vannak hozzám mint te és perzsel a nap szemeim égnek míg a találkára sietek
hogy megmérkőzzek vele
gyors lábaimmal a tűző napon
jó focista vagyok anyám csodálhatod cseleimet míg ifjúságomról álmodozol
és hallod a ház külső falán hogyan csattog a labda mintha szét akarnám rúgni
berontok szobádba
ne félts én abban a meleg országban vagyok
ne higgy a telefonoknak és könnyeknek ne higgy az embereknek
ez még csak egy mérkőzés volt
fivérem és én örökös tanítványaid vagyunk
nézd mosolygunk az éjjeli szekrényről a törött üveg mögött bekeretezve
kinn csobbannak a pocsolyák a gyerekek lábai alatt
mindenütt cseppek mindenütt zsivaj
az ereszről minden álmodba csorog
minden rendben van anyám
itt vagyok