Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Trajković , Nenad: Az érem két oldala (Dve strane novčića Magyar nyelven)

Trajković , Nenad portréja

Dve strane novčića (Szerb)

Kada upoznaš sebe
Pre susreta sa sobom
A srećeš se veoma često
Po nekim književnim skupovima
Ili mestima
Gde se nalaze književnici
A nisu još uvek ništa napisali
Jer ono što napišu ih razotkrije
I sretne u daljini
Pre nego što i odu
I tamo recimo upoznaju tebe
Koji se ne znaš i nisi se rodio
A toliko si već pesama napisao
Na papiru kojeg nema
A kada nema
Onda se izmišlja
I stvara na temelju koji si postavio
U trenutku dok si se upoznavao
Sa samim sobom
I možda čak zamenio uloge
Dok si tragao za kišobranom
Pod kojim ćeš se kupati
I pod kojim ćeš nju kupati
Kao što je kupam i ja
Rukama koje se još nisu stvorile
Očima koje nemaju spoljašnji vid

Zato kada upoznaš sebe
Pre susreta sa sobom
A srećeš se veoma često
Sa književnicima
Koji još uvek nisu ništa napisali
Jer u daljini su već napisali
I tamo recimo upoznaju tebe
Gde su već knjigopisali
Kako si se rodio i upoznao sebe
I o njoj koju si pesmom pronašao
U pesmi koja nije postojala
Jer ti nikada nisi ni napisao pesmu
I zato te književnici i traže
Da bi pročitali ono što nisi nikada
Ili da im izrecituješ glasom
Koji nećeš smeti pustiti
Jer ćeš se možda roditi u vreme
Kada ti nije

Zato kada upoznaš sebe
Pre susreta sa sobom
A srećeš se veoma često u društvu njenom
Ko što je srećem i ja
I znaš da nju poznaješ pre
Nego što sebe poznaješ
I onda imaš veće poverenje u nju
Jer kako ga i ne bi imao
Kada sebe nisi još uvek upoznao
I ima te svuda
Po naslovnim stranama
Televiziji
Internetu
I po raznim drugim mestima
U kojima
Nikada nisi ni bivstvovao
Jer je sve hod po tlu
Koji se ne može osetiti
I večito izgleda kao nikada
Pa neki još uvek
Uzimaju tvoje stihove
I njima osvajaju onu
Koja je slična tvojoj
Mojoj
Istim onim stihovima
Kojima si plenio masu
Na književnom skupu
Nikad održanom
Jer bi to bilo praznoslovlje
Za sve koji ne bi prisustvovali
Jer ne postoje
I sklapaš sebe u različita pisma
Često arhaična
Kao brana od mnogih
Koji bi te razumeli
Pa saznali konačno da ćeš u pisanju
Prevazići mogućnost svoga rođenja
A ti ne želiš izgubiti nju
Jer tvojim izostankom
Ona ne bi bila kompletna
Iako će ionako
Probuđena u braku kraj drugog ležati
Ne zato što ste ti ili ona
Tako želeli
Već zbog pesme koju nikada nisi napisao
Jer ne bi imala kraj
A šta je kraj bez začetka
Nemoguće ga je opisati
I nemoguće ga je dopisati
A čak i u kraju stvara se novi začetak
Koji možeš jedino videti u pesmi
Koju nikada nisi i nećeš napisati

Pa zato
Kada upoznaš sebe
Pre susreta sa sobom
A srećeš se veoma često
U društvu tuđih knjiga
Koje nisu napisane
I tražiš nju
Koja se još uvek nije rodila
Kao što se ni ti nisi rodio
Da bi pročitao ono
Što može biti tvoj i njen život
Jer sve je kretanje ka nečemu
Što nikada nije postojalo
Ko što ne postojiš ni ti
Ni onu koju voliš
A znaš da ćeš je sresti i odmah zavoleti
Čak i pre nego što sebe sretneš
Samo ne znaš kako će te prihvatiti
Jer ako te ne prihvati
Onda ćeš ti konačno napisati pesmu
Koju si već napisao
A ne postoji još uvek
I onda će i susret sa sobom biti pesma
U kojoj si se pronašao
I koja će te stalno podsećati
Da ne postoji druga
Možda samo neka
Koju ćeš oženiti
Da bi tvoja pesma bila večito
Između tamo neke
Koju nazivaš ženom i tebe
I večito pronalaženje
Jer ništa nije novo
Kao ni način na koji
I mnogi drugi
Ne znaju da je ovo
I njihova pesma
Koju su napisali sa tobom
Jer niko od vas nije izabrao pravu knjigu
I način na koji će se roditi
Da bi sebe lakše upoznali

Kada upoznaš sebe
I nju u braku u kome nisi
Na književnim večerima bićeš
Pesma koju će mnogi književnici
Izgovoriti rečima a ne slovima
Jer si ti već rasprašio sva slova
U toj jedinoj pesmi koju ćeš napisati
Jer ćeš spoznati sebe na jednoj
I nju na drugoj strani novčića
Večito osuđene na sebe



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttp://riznicasrpska.net/knjizevnost/index.php?topic=1089.0

Az érem két oldala (Magyar)

Mikor önmagadat
Mielőtt önmagaddal találkozol megismered
Pedig gyakran találkozol vele
Holmi író-találkozókon
Vagy ott
Ahol eddig semmit sem írt
Írók találkoznak
Mert a leírtak
Még távozás előtt
A messzeségben a boldogokat is felfedik
És ott tegyük fel megismernek téged
Aki nem tud magáról és meg sem született
De már nemlétező papíron
Megannyi verset írtál
Ám ha nincs
Hát ki kell találni
És valóra váltani azon az alapon
Amelyet az önmagaddal való
Ismerkedés pillanatában határoztál meg
Talán még a szerepeket is felcserélted
Míg az után az ernyő után kutattál
Mely alatt fürödni fogsz
Mely alatt a nőt fogod fürdetni
Ahogy és is fürdetem
A még meg nem teremtett karokkal
A külvilágot nem érzékelő szemekkel
 
Ezért mikor önmagadat
Mielőtt önmagaddal találkozol megismered
Pedig gyakran találkozol vele
Együtt az eddig semmit sem írt
Írókkal
Mert a távolban már írtak
És ott tegyük fel megismernek téged
Ahol már könyveket írtak arról
Hogyan születtél és ismerted meg önmagadat
És a nőről akit nemlétező költeményben
Költeménnyel találtál meg
Mert te költeményt sosem írtál
És az írók azért is keresnek
Hogy elolvassák azt amit sosem írtál
Vagy olyan hanggal szavald el előttük
Melyet nem mersz szabadjára engedni
Mert talán akkor fogsz születni
Mikor még nincs itt az ideje
 
Ezért mikor önmagadat
Mielőtt önmagaddal találkozol megismered
Pedig gyakran találkozol vele együtt a nővel
Ahogy én is találkozok a nővel
Tudatában vagy
A nőt önmagadtól előbb ismered
És a nőben nagyobb a bizalmad
Hát hogy is ne
Hiszen önmagadat még nem ismerted meg
De mindenütt jelen vagy
A címoldalakon
A televízióban
Az interneten
És egyéb különböző helyeken
Ahol
Sosem tartózkodtál
Mert minden tulajdonképpen
Érezhetetlen talajon való mozgás
És a mindörökké olyan mint a sohasem
De egyesek még mindig
Soraidat olvassák
És velük hódítják meg
A kedvesedre kedvesemre
Hasonlító nőt
Ugyanazokkal a sorokkal
Amelyekkel a tömeget kápráztattad
A soha meg nem tartott
Irodalmi összejövetelen
Mert a nem jelenlévők számára
Mert nem léteznek
Üres beszéd lenne
És különböző levelekbe zárod magad
Gyakran letűntekbe
Hogy védjen azoktól
Akik megértenének
És végre megtudnák írásban
Születésed lehetőségét múltad felül
De te a nőt nem akarod elveszíteni
Mert távolmaradásoddal
Nem lenne tökéletes
Különben is majd
Házasságban felébredve más mellett fekszik
Nem azért mert te vagy a nő
Így akartátok
Hanem a soha meg nem írt költemény miatt
Mert nem lenne vége
Mégis mi a vég kezdet nélkül
Lehetetlen leírni
És lehetetlen hozzáírni
Még a végén is egyedül a költeményben
Látható új kezdetet teremt
Melyet sohasem írtál meg de nem is fogsz
 
Ezért
Mikor önmagadat
Mielőtt önmagaddal találkozol megismered
Pedig gyakran találkozol vele
A soha meg nem írt
Idegen könyvek társaságában
És a nőt keresed
Aki még mindig nem született meg
Mint ahogy te sem születtél meg
Hogy elolvasd azt
Ami csak a te és a nő története lehet
Mert minden a sohasem létezett
Valami felé mozgás
Mint ahogy te sem létezel
És a nő sem akit szeretsz
De tudod megtalálod és rögtön megszereted
Lényegében még találkozásotok előtt
Csak nem tudod téged hogyan fogad
Mert ha elfogad
Akkor végre megírod
A már megírt
Ám még mindig nemlétező költeményt
Akkor költemény lesz önmagaddal a találka is
Melyben megtaláltad magad
És állandóan emlékeztet
Az a másik nem létezik
Talán csak valaki
Akit feleségül veszel
Hogy költeményed örökös lehessen
Egy valaki
Akit nőnek nevezel és közötted
És örökös rábukkanás
Mert semmi sem új
Mint-ahogy az a mód sem amelyen
Sokan mások sem
Tudják ez
Az ő költeményük is
Melyet veled együtt írtak
Mert valódi könyvet egyikőtök sem választott és
Azt sem hogy önmagát könnyebben megismerje
Hogyan szülessen
 
Mikor önmagadat
És a nemlétező házasságban a nőt megismered
Az irodalmi esteken
Költemény leszel melyet sok irodalmár
Nem betűkkel szavakkal mond el
Mert te már abban az egyetlen költeményben
Melyet megírsz minden betűt szétszórtál
Mert az érem egyik oldalán önmagadat
A másikon meg a nőt ismered meg
Örökre önmagatokra ítélve



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttps://feherilles.blogspot.rs/

minimap