Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Vasić Donojan, Marija: A kitessékelt zongora (Isterani klavir Magyar nyelven)

Vasić Donojan, Marija portréja

Isterani klavir (Szerb)

najpre se kretao oprezno
i sporo u
desnoj ruci držao je laki kineski
suncobran i izgledalo je
neverovatno da će preći preko
tog praga
božanski nesporazum
čist i bestelesan
skupocena zvezda i sjajna žena
bacio ga je u kovitlac
sudbinskih uza
nekog sjajnog jahača
sa pobedničkim izrazom lica
           izišli su radnici
           i prostrli šaren ćilim
           na ulici je lebdeo iznad
           toga
           skrenuli su mu leđa ali
           samo zbog savršenijeg
           i lepšeg
           života
           sretni su
           znaju šta hoće a
           što hoće to i mogu
oprezno je počeo da se diže
polako sa velikim naporom
ti ljudi
u običnim radnim odelima izgledali su kao
zalutali iz davno nestalog sveta
u desnoj
ruci podigao ja laki kineski
suncobran i počeo
da klizi po žici i
izgledalo je
neverovatno da će preći preko
te žice
            keramičko sunce mu je
            mahnulo svojom levom
            slobodnom rukom
iznad nekog proletnjeg predela
a on je prelazio lebdeći
kao živ čovek
slobodniji od ptice i lakši od
leptira sa jednog
kraja širokog vidika ha drugi
zajedno sa svojom
nadmoćnom arenom



FeltöltőFehér Illés
KiadóKnjiževna omladina Srbije Beograd
Az idézet forrásaNevine godine
Könyvoldal (tól–ig)18. strana
Megjelenés ideje

A kitessékelt zongora (Magyar)

kezdetben elővigyázatosan és
lassan haladt
jobb kezében könnyű kínai
napernyőt tartott és
hinetetlennek tűnt hogy át fogja lépni
azt a küszöböt
ártatlan légies
isteni félreértés
értékes csillag és fenséges nő
diadalittas arckifejezéssel
dobta őt a fennkölt
vitéz béklyóba
kötött örvényébe
            kivonultak a munkások
            kifeszítették a tarka szőnyeget
            az utcán felette
            lebegett
            elfordultak tőle de
            csak a méltóbb
            és szebb élet
            reményében
            boldogok
            hisz tudják mit akarnak
            s el is érik amit akarnak
óvatosan kezdett emelkedni
lassan erőlködve
azok az
egyszerű egyenruhába öltözött emberek mintha
régmúlt időből tévedtek volna oda
jobb
kezével felemelte a könnyű kínai
napernyőt és kúszni kezdett
a kötélen
hihetetlennek
tűnt hogy egyáltalán
át fog érni
            a keramikus nap
            szabad jobb kezével
            intett felé
egy tavaszi tájból
ő pedig lebegve
élő kerékként
a madártól is szabadabban a pillétől
is könnyedebben
saját erejének fölényes
tudatával szelte át
a széles horizontot



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttp://feherilles.blogspot.com

minimap