Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Vujković, Sreten: Szép asszonyhoz (Лепој жени Magyar nyelven)

Vujković, Sreten portréja
Fehér Illés portréja

Vissza a fordító lapjára

Лепој жени (Szerb)

Године су прошле као Река

да никада више се не врате,

нема никог ко ће да те чека,

сем молитве у последње сате.

 

Нема твога некадашњег жара,

са којим си дозивала срећу,

не мислећи како живот вара

тиме што ти године пролећу.

 

Детињство те из инога зове,

да се вратиш играма и срећи,

да проживиш младалачке снове,

од старости како ћеш побећи.

 

Године су прошле као Река

планинскога, дивљег урнебеса,

на крају те из дивљине чека

Вихор који Плодове отреса.

 

Готово је, с тиме се помири,

што је прошло, што сада долази,

похотљиви хоће те Вампири

док стварају тебе Игрокази.

 

Као у Ноћ кад певају Петли,

са тобом је Све теже, и теже,

бивша срећа душом ти засветли

па Уресом за живот те веже.

 

Понекада нађеш се у Цвећу,

Сан те води као Мајка дете,

све Године на Рамена слећу

док у Понор са тобом не слете.

 

Покушаваш задржати Чезу,

па не видиш лице Кочијаша,

јер Године у твом телу везу

нешто што ти срећу опонаша.

 

У Души су сретали те лепи

крајолици бескрајног Уреса,

па ти душа невиђено стрепи,

јер с дрвећа јесен лишће стреса.

 

Све из хода стане у терцину,

у три стиха светлога минута,

јер Лепотно као Муња сину

па у Простор некуда одлута.

 

Све је стало у тренутак среће

из прошлости што се теби јавља,

јер осећаш како те пресреће

из Расула сан инога Славља.

 

Године су прошле као Река,

све одлази с треном пусте среће

негде тамо, где ће да дочека

 

Што се никад повратити неће,

јер тек кроз Сан понекада сине

Светлост кад Све однесу Године.

 

Бањалука, Куљани,

2.1.2014.



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásaa szerző

Szép asszonyhoz (Magyar)

A folyóval együtt elfolyt évek

többé sosem térnek vissza,

senki sincs aki várna téged,

csak az utolsó percben egy ima.

 

Az egykori tűz tűnt el belőled

mellyel a mámort a gyönyört hívtad

nem gondoltál arra azzal hogy

szaladnak az évek megcsal az élet

 

Gyerekkorod szólít térj vissza

az örömmel játszott játékba,

fiatalságod éveinek álmába,

vénségedből így szabadulva.

 

A hegyi patakkal együtt

folytak el a viharos évek,

az út végén a vadonban

Gyümölcsszaggató Vihar vár.

 

Fogadd el, valami végérvényesen

elmúlt, ami ezután jön

az már a Vámpírok tánca

téged marcangoló Színjáték.

 

Mint Kakas-kukorékolás az Éjszakába

veled Egyre nehezebb, nehezebb,

a valaha megélt mámor világít lelkedben,

az élethez kötnek a Díszletek.

 

Néha Virágban leled meg magadat,

Mint Anya gyermekét vezet az Álom,

Válladat az Évek súlya nyomja

veled együtt szállnak a Szakadékba.

 

Próbálod életben tartani Vágyaidat

és nem látod a Kocsis arcát

mert testedben az Évek azt a valamit

szövik ami mímel boldog álorcát.

 

Lelkedben találkoztak a pazar

tájak végtelen díszítő elemei,

de lelkedben immár szorongás honol

hisz falevelet tépdes a beköszönő ősz.

 

Útközben minden egy hármasság.

A villanó pillanat három sora,

mert mint a Villám csillan a Szépség

és a végtelen Térbe vész.

 

Minden a múltból felbukkanó

gyönyör egyetlen pillanatába tömörül,

mert érzed hogyan toppan eléd

az Enyészetből egy más Ünnep álma.

 

A puszta szerencse pillanatával együtt

folyó módjára folytak el az Évek,

minden oda tűnik ahol vár

 

A soha nem térek vissza,

mert csak az Álomban villan néha

a Fény mikor Mindent elvisznek az Évek.

 

Banja Luka, Kuljani,

2014. 01. 02.



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttp://feherilles.blogspot.com

minimap