Vukolić , Nikola: Izduženi san

Budim se budan

izduženi san iz mene

izvlači se teško

kao istrgnuta sjenka

noć uokvirena

sjaji

tu

gdje se iznenadim

Prepoznatljivom glasu

otvaram prozor

istanjeni zvuk riječi

struji u kosti

neko se

još u snu sprema

da ustane

da propjeva

s jutrom

što će preći

preko ulice

koracima sličnim meni

Ébren ébredek

nehézkesen távozik belőlem

az elhúzódó álom

mint a bekeretezett éjből

kiragadott árny

itt

ragyog

ahol meglepődtem

Ismerős hangnak

nyitom az ablakot

gyengéd szavak suttogása

áramlik a csontokban

valaki

már álmában készül

a reggellel együtt

felkelni

énekelni

az utcán

lépteimhez hasonló léptekkel

átmenni