Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Grujičić, Nenad: Csendes sirám (Tihi lament Magyar nyelven)

 Grujičić, Nenad portréja

Tihi lament (Szerb)

Zalud mišice i motori
kojima rušimo zidove i rijemo zemlju,
zalud prevrtljivi um
što čereči meso i kosti,
zalud ljubav što spaja i razdvaja
a kojom nemilice obasipamo svet
da bismo ga mrzeli potom,
zalud uspomene iz detinjstva i zavičaja
na biciklu osvajajući svet,
zalud trag čudesne letelice nad Kozarom
one večeri kad šljive opadale su s grana,
zalud školsko znanje kojim sam opljačkao
siromaštvo roditelja,
zalud lavež pasa i pesma propalica u tmini,
zalud pati pesnik,
zalud otkucaji pumpe u grudima
roneći Dunavom,
zalud beskrajna suprotnost crne i bele boje
na sahranama širom sveta,
zalud sile koje nas okupljaju
u velike skupine gde vršimo
osnovne životne potrebe
i bledimo kao lepinje,
zalud krik embriona u snu majke,
zalud brzina svetlosti razmenjena
u zenicama mačke i zmije,
zalud Jejtsov stih:
"Kako da igrača raspoznamo od igre?" 
zalud mentol-bomboni i topli dlanovi
kojima darujemo nestašnu decu i teramo u san,
zalud bdenje nad ovim lamentom,
zalud Gutembergove raskoši i smicalice,
zalud govorništvo i pasulj pod jezikom,
zalud filmske trake
sa kojih blešti smrt uživo,
zalud narodi što lutaju tuđim postojbinama,
zalud Ajnštajnov smeh i njegova formula
još jednom pomnožena zagonetnim brojem Pi,
zalud žubor znoja i krvi u mojoj senci,
zalud lampe i klikeri u mozgu,
zalud strah od zemljotresa dok ljubim
draganu na ledini,
zalud: ogledalce, ogledalce . . .
zalud moja čestica što zrači
mesečevom energijom
i približava božanstvima
što nas napustiše zanavek,
zalud njihov povratak.



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttp://riznicasrpska.net/

Csendes sirám (Magyar)

Hiába a falat döntő és földet szántó
izmok és gépek,
hiába a húst és csontokat marcangoló
csapodár elme,
hiába a kíméletlenül világra zúdított
egyesítő és szétválasztó szerelem,
hogy utána gyűlöljük,
hiába a gyerekkori és szülőföldi emlék,
a kerékpáron meghódított világ,
hiába a Kozara feletti csodálatos repülőnyom
azon az estén, mikor az ágakról lehullott a szilva,
hiába a szüleim szegénységét kifosztó
iskolában szerzett tudásom,
hiába a sötében a kutyaugatás és a bukott dala,
hiába szenved a költő,
hiába a mellkasban a pumpadobbanások
mikor a Dunába merülünk,
hiába szerte a világon temetésekkor
a fehér és fekete szín végtelen ellentéte,
hiába a bennünket nagy közösségekbe
tömörítő erő, ahol
mindennapi életünket éljük
és lepényekként fakulunk,
hiába a magzat sikolya az anya álmában,
hiába a macska és a kígyó szeme között
váltott fény sebessége,
hiába Yeats sora:
“Hogyan különböztetni meg a játékost a játéktól?”
hiába a csintalan gyerekeket alvásra terelő
mentolcukor és a meleg tenyér,
hiába e sirám feletti virrasztás,
hiába Gutenberg fényűzése és fondorlata,
hiába az ékesszólás és a nyelv alatt a bab,
hiába a filmszalagokról
élőben villogó halál,
hiába az idegen hazákban bolyongó nemzetek,
hiába Einstein mosolya és a titokzatos
π számmal még egyszer szorzott képlete,
hiába árnyékomban a veríték- és vércsobogás,
hiába az agyban a lámpák és a golyók sokasága,
hiába a földrengéstől való félelem míg
kedvesemet a mezőn csókolom,
hiába: a tükröm, tükröm...
hiába a holderővel
sugárzó részecském és
az örökre elveszített
istenek felé való közeledése,
hiába a visszatérés.



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttps://feherilles.blogspot.rs/

minimap