Mladenović, Vlasta: U bespuću jezika

(sa Ilešom Feherom)

Literatura je avantura
i ništa više, 
ništa nije kao što piše;
sreća je božji dar
i opomena u isto vreme.

Sve je tako daleko,
nije pesnik ono što je rekao,
nego što čini,
senka koja nestaje u daljini.

Bledo je nebo
što se spušta nad ravnicom,
sam u beskraju,
vučem knjige,
teške taljige.

Sve je besmisleno,
o moja pogrbljena seno,
tišina jedino ima smisla
i san u koji tonem,
glasan a nem.

(Fehér Illéssel)
 
Kaland a literatúra
és semmi más,
az írás hamisítás;
isteni ajándék a boldogság
és figyelmeztetés.
 
Minden oly messze,
a költőt nem  intelme,
tette minősíti,
messzeségbe vesző kísértet.
 
Halvány a síkságra
boruló ég,
egyedül vagyok a végtelenben,
könyveim cipelem,
nehéz szekér.
 
Ó, hajlott kalászaim,
minden értelmetlen,
a csend az, aminek értelme van
és amibe merülök, az álom,  
némán is hangos.