Fröding, Gustaf (1860–1911) Művek   hu sv

Életrajz

Gustaf Fröding (1860-1911) a svéd irodalom klasszikusa. Lírai skálája hallatlanul széles; az egyszerű, naiv életöröm, a népélet derült es mély humora, a dekadens finomság, az érzelmi egzaltáltság egyaránt megszólal költészetében. Verselése csupa változatosság. Első verseskötete, a Guitarr och dragharmonika (Gitár és harmonika, 1891) a szülőföld táj- és életképe. Költészetében egybeolvad a filozofikus melankólia, a fájdalom intellektuális gyönyöre a bő paraszti humorral, valamint az emberek, főképp a kisemberek szeretetével. Belső ellentétei élesen kirajzolódnak a Nya dikter (Új versek, 1894) darabjaiban. Ez a kötet a konzervatívok provokálása volt: új hangon tárgyalta a vallásos témákat. Művei egy súlyosan beteg lélek vallomásai. A Stiink och flickar (Cseppek és töredékek, 1896) néhány verse miatt a vádlottak padjára került. A Riiggler a paschaser (Vidám rapszódiák, 1895-97) vármlandi tájszólásban írt versek és prózák. A Nytt och gammait (Új és régi, 1897) kötete maró gúnnyal felel a közvélemény támadásaira. A Gralstiink (Grálcseppek, 1888) az egzaltált költő Nietzschéhez történt közeledését mutatja. Posztumusz kötete: Reconvalestentia (1913), egy fájdalmas lélek csodálatos szépségének megnyilvánulása.

(Az oldal szerkesztője: P. T.)