Aspenström, Karl Werner: Ikarosz és a Gránitkő-fiú (Ikaros och gossen Gråsten Magyar nyelven)

Efter att ha läst 73 (förträffliga) dikter om Ikaros
önskar jag lägga ett ord för hans lantlige kusin,
gossen Gråsten, kvarlämnad på ängen.
Jag talar också på en grästuvas vägnar
som åtnjuter skugga och vindskydd.

Efter att ha läst 73 dikter om flykt och om vingar
önskar jag frambära min hyllning till fotsulan,
den nedåtvända själen, konsten att stanna
och att äga tyngd – såsom gossen Gråsten
eller hans syster, hemmadottern fröken Granbuske,
som glanslöst men evigt grönskar.

Miután elolvastam 73 (jeles) verset Ikaroszról,
hadd ejtsek egy szót vidéki unokaöccséről,
Gránitkő-fiúról is, akit a mezőn felejtettek.
Szólok egy fűpamacs nevében is,
mely árnyékot és szélárnyékot élvez.

Miután elolvastam 73 verset repülésről és szárnyakról,
hódolatom a talpnak,
a lefelé forduló léleknek, az egyhelyben állás
és nehézkedés művészetének, - tehát Gránitkő-fiúnak
vagy nővérének, Gyalogfenyő kisasszonynak,
ki dicsőség nélkül zöldell örökké.