Evert Taube-nek*
1954 karácsonya
Bementem a városba hogy az ünnepre pénzt szerezzek
vártam az ebédszünet végét üldögéltem
nem gondoltam semmire
Akkor ismét szemembe tűntek ahogy először
A piazza amelybe a kopott raktárak
és a levitézlett admirális-házak utcái torkolltak
nincstelen szegényekkel volt tele
piac olcsó presepe figurákkal
rózsaszín és kék törékeny gyermekjátékokkal
a karácsonyi jászol összes kellékével
néhányan elhagyták a teret hónuk alatt lapos dudát szorítottak
Munkanélküliek ácsorogtak minden sarkon
Valahol a sikátorokban hirtelen
sírni kezdett egy dallam vadul de kitartóan
a sípvékony utcákban fölerősödve messzehangzó
orgonaszóként
Hallottam már én dudák jajongását
annak idején a Skót Felföldeken
de ez más vidéken termett
rózsákkal borított romok földjén
Választott sikátorukban
egyesével mentek kapuról kapura
a hegyi pásztorok
olyan volt mintha corybanti dudákat hallottam volna
mintha templomi körmenetet olyan volt
az élen harsány szólisták hátul a vonuló tömeg
el-elhalkuló kórusa a panaszoknak
a panaszoknak melyek a széttört örömökből megmaradtak
Sikátorok vándorai
kik erre jártok
ne feledkezzetek meg városunk Madonnájáról!
De vajon melyik Madonnára gondoljak
s ki az a gyermek akit karjában tart?
Őrá gondoljak-e aki olcsó papírnyomaton
a gyümölcsárus kirakatában könnyezik
s aki előtt térdet hajtanak a járókelők?
Ő-e az akit Fekete Madonnának neveznek?
Vagy ő a Fájdalmas Szűz?
A Gránátalmás Madonna?
Ő-e az kinek megadatott a fáklyák ragyogása
vagy neki csak egy kis vörös lámpa jutott?
És ki az a gyermek akit karjában tart?
Én mindegyikükben az Anyát tisztelem
Ó Argoszi Héra Magna Mater ó Paestum Madonnája
gránátalmával és a gyermekkel
ó te fehér karú
Capaccio Vecchio-ra gondolok
hegyek közt lelt menedékedre
ahol oltáros utad még mindig megvan
akár a templom mely körül Jason vonult
gyertyákkal ékesített fogadalmi hajókkal
virágokkal teli edényekkel
Sikátorok vándorai
arrafelé lépkedve
gondoljatok városunk Madonnájára:
a nagy Pán újjászületett!
(A munkanélküliek elleptek minden sarkot
és a téren tovább nyüzsgött a bolhapiac
de i pifferai** követett engem Itálián végig
Nápolyon keresztül egészen Rómáig
fől az etruszkok földjére
ahol idegen istenek bukkantak elő)
* Axel Evert Taube (1890-1976) népszerű svéd író, költő, zeneszerző, dalnok.
** i pifferai (ol.) – dudaszó