Fröding, Gustaf: Kung Liljekonvalje

Kung Liljekonvalje av dungen,

kung Liljekonvalje är vit som snö,

nu sörjer unga kungen

prinsessan Liljekonvaljemö.

Kung Liljekonvalje han sänker

sitt sorgsna huvud så tungt och vekt,

och silverhjälmen blänker

i sommarskymningen blekt.

Kring bårens spindelvävar

från rökelsekaren med blomsterstoft

en virak sakta svävar,

all skogen är full av doft.

Från björkens gungande krona,

från vindens vaggande gröna hus

små sorgevisor tona,

all skogen är uppfylld av sus.

Det susar ett bud genom dälden

om kungssorg bland viskande blad,

i skogens vida välden

från liljekonvaljernas huvudstad.

A Gyöngyvirágkirály a fűben,

a Gyöngyvirágkirály is megnőtt.

Minden hű szívnél hűbben

siratja Gyöngyvirághercegnőt.

A Gyöngyvirágkirály oly gyenge,

hogy egyre reszket vézna te re;

ezüstsisakja lengve

ragyog a hűvös nyári estre.

A pókháló-ravatal néhány

bogán még bús tündérkék szőnek,

s egy csúf bogár már léhán

nekiesik a szemfödőnek.

Láz rázza a nyír vékony ágát,

a hárs vén sátra nyögve rezdül -

sok-sok kis gyászdal vág át

az erdő zúgásán keresztül.

Szétárad a királyi bánat,

a völgy nehéz árnyékba kábul -

zengő szagok szitálnak

a szűz gyöngyök fővárosábul.