Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Lindegren, Erik: Ikarosz (Ikaros Magyar nyelven)

Lindegren, Erik portréja

Ikaros (Svéd)

Bort domnar nu hans minnen från labyrinten.
det enda minnet: hur ropen och förvirringen steg
tills de äntligen svingade sig upp från jorden.

Och hur alla klyftor som alltid klagat
efter sina broar i hans bröst
långsamt slöt sig, som ögonlock,
hur fåglar strök förbi, som skyttlar eller pilskott,
och till slut den sista lärkan, snuddande hans hand,
störtande som sång.

Sedan vidtog vindarnas labyrint, med dess blinda tjurar,
ljusrop och branter,
med dess hisnande andedräkt, som han länge
och mödosamt lärde sig parera,
tills den återigen steg, hans blick och hans flykt.

Nu stiger han ensam, i en himmel utan moln,
i en fågelfri rymd bland reaktionsplanens larm...
stiger mot en allt klarare sol,
som blir allt svalare, allt kallare,
Uppåt mot sitt eget frusande blod och själarnas flyende vattenfall,
en innestängd i en vinande hiss,
en luftbubblas färd i havet mot den magnetiskt hägrande ytan:
fosterhinnans sprängning, genomskinligt nära,
virveln av tecken, springflodsburna, rasande azur,
störtande murar, och redlöst ropet från andra sidan:
Verklighet störtad
                                utan verklighet född!

 
1954



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://falskidentitet.blogspot.hu

Ikarosz (Magyar)

A lenti labirintus emléke mind fakóbb.
Az egyetlen emlék: hogyan nőtt a kiáltozás és
káosz, míg végre elszakadt a földtől.

S hogyan csukódott össze lassan
szívében, mint szemhéj ha zárul,
minden hídért esengő szakadék,
hogy cikkant el mellette nyíl s vetélőként a sok madár,
kezét súrolva végül egy pacsirta,
hogyan zuhant le, mint a dal.

Aztán a szelek labirintusa, vak, öklelő bikák,
fény-rikoltások, meredélyek
szédítő lehelete közt fárasztó, hosszú munka volt
megtanulni, hogy hárítsa el őket,
míg újból emelkedni kezdett a tekintet s a repülés.

Maga emelkedik most felhő nélküli égen,
madártalan térben a gépek lökhajtásos lármája közt...
emelkedik a folyton csillámlóbb fényű nap felé,
mely egyre hűvösebb lesz, hidegebb lesz,
föl saját dermedő vére felé s a lelkek menekülő zuhataga felé,
bezárt ember egy süvítő liftben,
egy légbuborék útja föl a tenger mágnesesen derengő fölszínéig,
megrepedő magzatburok átlátszóan közel,
szaporodó jelek, szökőár-sodorta tomboló azúr,
omló falak, a lehetetlen kiáltozása túlfelől:
a Valóság lezuhant
                          a Valóság megszületett.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaF. A.

minimap