Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Lundkvist, Artur: Den gamla

Lundkvist, Artur portréja

Den gamla (Svéd)

Hon är odiskat porslin efter en uppäten måltid, gammal kvinna med ansiktet skuggat av kråkvingar. Hon skrev sitt namn i potatisångan på rutan, ägde såpan och tvättbrädet, vårdade dagarnas ägg, fyllda med mat och eld. Hon var brunn och ämbar där vattnet vaggade länge med stjärnor i. Fann gråsuggor under en sten: kvinnor som hon. Flätade sina tankar som halm, lever nu i ett litet näste av sitt eget gråa hår, med flyttfågelkänslan död i sitt blod. Över bröstet korsar hon sina armar till en damm för det förflutna, i sömnlös dröm: en damm utan vatten, utan liljor, utan måne. Hennes väntan är en spegel där hela livet drar in och försvinner, blir förflutet, förlorat, förstummat: en strömmande flod ur vilken barnets rop når henne men då är hon bara ett gammalt träd vid stranden.



FeltöltőP. T.
KiadóStockholm; Albert Bonniers Förlag
Az idézet forrásaSkinn över sten
Megjelenés ideje

Az öregasszony (Magyar)

Elmosnivaló edény, melyből az ételt megették, öregasszony, arcára varjúszárny veti árnyát. Nevét az ablaküveg krumpligőzébe írta, a szappan meg a súrolókefe adatott neki, gondozta a napok étellel, tűzzel telt tojásait. Kút és vödör volt, melyben a víz sokáig ringatta a csillagokat. Szürke pincebogarakat talált egy kő alatt: asszonyokat, mint ő maga. Összefonta gondolatait, akár a szalmát; most ősz hajának kis fészkében él, véréből kihalt a vándormadár-ösztön. Karjait összekulcsolja a mellén, éber álomban, hogy tava legyen a múltnak: víztelen, liliomtalan, holdtalan tó. Várakozása tükör, az egész élet visszahúzódik belé, és eltűnik, elmúlik, elnémul, eliramlik: hömpölygő folyó, fölszáll belőle a gyermek kiáltása hozzá, de akkorra ő már csak öreg fa a parton.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaV. Sz.

minimap