Lundkvist, Artur: A fa szeretete (Kärlek till trä Magyar nyelven)

kräver det skarpaste stål, säger snickaren.
Hur underbart träet lever
under glänsande stålvasst bett!
Vilka smekande snitt genom spåren
efter vårarnas översvämning!
Det tickar en klocka inne i träet
eller kanske ett hjärta.
Trä är tid
lagrad som böljor vid en strand.
Trä rymmer mer sammanpressad tid
än människan,
därför är det hårdare, varaktigare.
Trä doftar ljuvligare än en kvinnas hud.
Det svettas små frukter, små gyllene druvor.
Det visar sitt kön vid varje gren,
hanne och hona i ett, sammansmälta,
dubbelt hårda under eggen.
Vem kan ingå i träet och överleva?
Men vem önskar det inte?
De döda bäddas i trä liksom de nyfödda
(o, att vila där i djupaste sömn
som en cigarr i doftande trä!).
Skönhet måste utvinnas ur träet
och varaktigt liv.
Det dör ju inte som människan, med ens,
ett stinkande lik.
Nej, träet lever i döden,
fastare och friskare än något kött.
Med mina händers ömhet
och de skarpaste verktyg
ska jag slutligen tränga in i träet,
känna trä i min mun, min strupe,
känna trä omsluta mig
fast, tryggt, för evigt.

a legélesebb acélt kívánja, mondja az asztalos.
Csodálatos, ahogy a fényes acél
harapásában él a fa!
Tavaszok áradásának nyomába hatoló
metszés, milyen simogató!
Óra ketyeg a fában,
vagy szív talán.
Réteges idő a fa,
mint a partmenti hullámok.
Nagyobb idő sűrűsödik össze a fában,
mint az emberben,
keményebb hát és maradandóbb.
Gyönyörűségesebb a szaga, mint az asszonyi bőré.
Apró gyümölcsöt izzad, kis arany szőlőszemeket.
Minden ágában felmutatja nemét,
hím is, nőstény is egyként, összefonódva,
a szerszám-élnek így lesz kétszeresen kemény.
Ha behatol a fába, ki élheti túl?
És ki ne vágyna szünetlen beléhatolni?
Faágyba fektetik a holtat és az újszülöttet.
(Ó, mélységes mély álomban ott pihenni,
mint szivar a jószagú fában!)
Hosszú életet tanuljunk és szépséget a fától.
Nem az ember halálával hal meg a fa, egycsapásra,
nem válik bűzlő döggé.
A fa a halálban is él,
eleven húsnál épebb, tömörebb.
Gyöngéd kézzel
és élesnél élesebb szerszámmal
behatolok majd végül a fába,
számban, gégémben érzem a fát majd,
érzem a fát, ahogy
biztonságosan, szorosan,
örökre körülölel.