Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Södergran, Edith: Lehűl a nappal... (Dagen svalnar… Magyar nyelven)

Södergran, Edith portréja
Gyarmati Rozi portréja

Vissza a fordító lapjára

Dagen svalnar… (Svéd)

I
Dagen svalnar mot kvällen...
Drick värmen ur min hand,
min hand har samma blod som våren.
Tag min hand, tag min vita arm,
tag mina smala axlars längtan...
Det vore underligt att känna,
en enda natt, en natt som denna,
ditt tunga huvud mot mitt bröst.

II
Du kastade din kärleks röda ros i mitt vita sköte -
jag håller fast i mina heta händer
din kärleks röda ros som vissnar snart…
O du härskare med kalla ögon,
jag tar emot den krona du räcker mig,
som böjer ned mitt huvud mot mitt hjärta…

III
Jag såg min herre för första gången i dag,
darrande kände jag genast igen honom.
Nu känner jag ren hans tunga hand på min lätta arm...
Var är mitt klingande jungfruskratt,
min kvinnofrihet med högburet huvud?
Nu känner jag ren hans fasta grepp om min skälvande kropp,
nu hör jag verklighetens hårda klang
mot mina sköra sköra drömmar.

IV
Du sökte en blomma
och fann en frukt.
Du sökte en källa
och fann ett hav.
Du sökte en kvinna
och fann en själ -
du är besviken.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://epa.oszk.hu

Lehűl a nappal... (Magyar)

I
Lehűl a nappal, s egyre hűvösebb az este...
Gyere szívjál melegemből, igyál forró kezeimből,
forrón tartom még a tavaszi melegem
Forró véremmel mindig melegítem...
Fogd a kezem, fogd át fehér karjaim
öleld magadhoz vézna vállam, s benne lévő vágyam...
Csak érezni szeretném a fejed súlyát
a keblemen, egy éjszakán át, egy ilyen éjszakán át...

II
Az ölembe dobtad a szerelmed vörös rózsáját -
S én féltve őrzöm markomban szorítva,
pedig már hervadt...
Ó Uram te hideg szemű lény
Én elfogadom tőled a ledobott krajcárokat is
mély alázattól a fejem a szívemig hajlik.

III
Az Úr a magasságos ma jelent meg először
Megremegtem de rögtön felismertem
Még most is érzem a súlyos kezét a vállamon...
S magamtól kérdem,
hol van már az ifjú csengő nevetésem
Szabad nők, magasan lengő fők, hol vagytok, hol maradtok?
Fogva érzem magam, s Ő tart testemben
Szorongva, míg a valóságban álmaim
zúdulnak zöngve összetörve.

IV
Csak egy virágot akartál
S egy virágos rét tárult eléd.
Egy forrást kerestél
S egy tenger özönlött feléd.
Egy nőt akartál csupán
S az egész lényemet megkaptad -
most látom rajtad
milyen csalódott vagy.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://epa.oszk.hu

minimap