Södergran, Edith: Den låga stranden

De lätta fåglarna högt uppe i luften
flyga ej för mig,
men de tunga stenarna på den låga stranden
vila för mig.
Länge låg jag vid det dystra bergets fötter
och lyssnade till vindens kommando
i furans starka gren.

Här ligger jag på buken och blickar rakt framför mig:
här är allting främmande och väcker inga minnen,
mina tankar blevo icke födda på detta ställe;
här är luften rå och stenarna hala,
här är allting dött och väcker ingen munterhet,
utom den söndriga flöjten våren lämnat på stranden.

A könnyű madarak az ég magasában
nem helyettem repülnek,
a súlyos kövek viszont az alacsony parton
helyettem pihennek.
Sokáig feküdtem egy sötétlő hegy lábánál,
s hallgattam a fenyők erős ágai között zúgó
szél parancsait.

Itt hason fekszem, s merőn nézek magam elé:
minden idegen, emlékezésre semmi sem indít.
Az én emlékeim nem itt születtek:
a levegő éles, a kövek nyálkásak,
élettelen minden, nem vidít semmi,
kivéve azt a törött fuvolát, melyet a tavasz felejtett a parton.