Södergran, Edith: Kväll

Jag vill ej höra den sorgsna sagan
skogen berättar.
Det viskar ännu länge mellan granarna,
det suckar ännu länge uti löven,
ännu länge glida skuggor mellan de dystra stammarna.
Kom ut på vägen. Där möter oss ingen.
Kvällen drömmer blekröd kring tigande dikesren.
Vägen löper långsamt och vägen stiger varligt
och ser sig länge om efter solens sken.

Nem akarom az erdő
szomorú meséjét hallani.
A fenyők között még sokáig susog a szó,
a lombok között sokáig zúg a sóhaj,
a sötét törzsek közt sokáig lopakodnak az árnyak.
Gyere ki az útra. Ott senki sem találkozhat velünk.
A hallgató árkok mellett a piros este mereng.
Az út lassan halad, fokozatosan emelkedik,
visszanéz, sokáig nézi a lenyugvó napot.