Södergran, Edith: Tidig gryning

Några sista stjärnor lysa matt.
Jag ser dem ur mitt fönster. Himlen är blek,
man anar knappast dagen som börjar i fjärran.
Det vilar en tystnad utbredd över sjön,
det ligger en viskning på lur mellan träden,
min gamla trädgård lyssnar halvförstrött
till nattens andetag, som susa över vägen.

Haloványulnak már a csillagok.
Ablakomból sápadt égre látok.
Messze az új nap épp, hogy sejthető.
Csönd ereszkedett a víztükörre,
halk suttogás lapul a fák között,
fülel a vén kert fél-elandalodva
a tovatűnő éj lélegzetére.