Snoilsky, Carl: Noli me tangere

Jag torgför ej mitt hjärtas lust och kval
     Att skrynklas ned af obekanta händer.
     Min fantasi dig bjärta lekverk sänder,
     Men känslans helgedom hålls aldrig fal.
 
Om du ej misslynt strax mig ryggen vänder,
     Kom i min park! Den är så mörk och sval.
     Gå där bland blommor ifrån södra länder
     Och se skulpturerna kring min portal!
 
Men öfver tröskeln skall jag dig ej föra.
     Förstenad dörrvakt blott får äga öra
     För skygga gäster utaf doft och ljus.
 
Du nödgar mig -- välan, ett ord jag ropar,
     Som slott och park i blinken undansopar,
     Och hvad du ser är hvirfvelsand och grus.

Nem eladó örömöm s bánatom,
  ne kínlódjanak idegen kezekben,
  álmaim küldöm neked játszi kedvvel,
  az érzés szentségét nem árulom.
 
Ha nem akarsz máris elhagyni engem,
  parkomba jöjj. Sötét, hűs árnyba von.
  Sétálj e keleti virágoskertben,
  s merengj kapum előtt a szobrokon.
 
De a küszöböm előtt meg kell állnod.
  Csak néma kő-ajtónállót talál ott
  félénken lépő fényed s illatod.
 
Ha kényszerítnél - csak egyet kiáltok,
  mi elsöpör parkokat, palotákat,
  s mit látsz, csak örvénylő kő és homok.