Tranströmer, Tomas: A hajó és a falu (Båten – byn Magyar nyelven)

En portugisisk fiskebåt, blå,

kölvattnet rullar upp Atlanten ett stycke.

En blå punkt långt ute, och ändå

är jag där – de sex ombord

märker inte att vi är sju.

Jåg såg en sån båt byggas, den låg

som en stor luta utan strängar

i fattigravinen: byn där

man tvattär och tvattär

i ursinne, tålamod, vemod.

Svart av folk på stranden.

Det var ett möte som skingrades,

högtalarna bars bort.

Soldater ledde talarens Mercedes

genom trängseln, ord

trummade mot plåtsidorna.

Egy kék portugál halászhajó orra

    belehasít az Atlanti-óceánba.

Kék pont a távolban, magam is rajta vagyok,

    bár a hat halász a hajón

    észre sem veszi, hogy heten vagyunk.

Láttam, hogyan épül egy ilyen hajó, előbb

    csak fekszik - óriás lant húrok nélkül -

egy-egy szegényes völgy öblében: egy faluban,

    hol mindig mosnak, mosnak bőszen,

    szelíden, búsan.

Emberektől fekete a part.

    Vége az ünnepségnek,

    elviszik a hangszórókat.

Katonák nyitnak utat a szónok

    Mercedesének; a kocsi oldalán

    szavak dobolnak.