Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Tranströmer, Tomas: Az elfelejtett kapitány (Den bortglömde kaptenen Magyar nyelven)

Tranströmer, Tomas portréja

Den bortglömde kaptenen (Svéd)

Vi har många skuggor. Jag var på väg hem

i septembernatten då Y

klev upp ur sin grav efter fyrti år

och gjorde mig sällskap.

 

Först var han alldeles tom, bara ett namn

men hans tankar sam

fortare än tiden rann

och hann upp oss.

 

Jag satte hans ögon till mina ögon

och såg krigets hav.

Den sista båten han förde

växte fram under oss.

 

Framför och bakom kröp atlantkonvojens fartyg

de som skulle överleva

och de som fått Märket

(osynligt för alla)

 

medan sömnlösa dygn avlöste varann

men aldrig honom -

flytvästen satt under oljerocken.

Han kom aldrig hem.

 

Det var en invärtes gråt som förblödde honom

på ett sjukhus i Cardiff.

Han fick äntligen lägga sig ner

och förvandlas till horisont.

 

Adjö elvaknopskonvojer! Adjö 1940!

Här slutar världshistorien.

Bombplanen blev hängande.

Ljunghedarna blommade.

 

Ett foto från början av seklet visar en strand.

Där står sex uppklädda pojkar.

De har segelbåtar i famnen.

Vilka allvarliga miner!

 

Båtarna som blev livet och döden för några av dem.

Och att skriva om de döda

är också en lek, som blir tung

av det som ska komma.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://colecizj.easyvserver.com

Az elfelejtett kapitány (Magyar)

Sok körülöttünk az árny. Mentem hazafelé

a szeptemberi éjszakában, mikor Y.

negyven év után kilépett a sírjából,

s mellém szegődött.

 

Először egészen üres volt, egyetlen név volt

csupán, de gondolatai

az időnél gyorsabbak voltak,

utolértek bennünket.

 

Belenéztem két szeme távcsövébe,

s a háború tengerére láttam.

Utolsó hajója alánk

materializálódott lassan.

 

Előttünk s mögöttünk

az atlanti konvoj hajói,

a túlélők, akiket az emlékezete megőrzött

(számunkra láthatatlanul).

 

Álmatlan éjszakák váltogatták egymást,

róla lemondtak - Az impregnált kabát alatti

úszómellény sem tehetett csodát.

Sosem ért haza.

 

Egy cardiffi kórház ágyán vérzett el

valami belső sírásban.

Feküdt,

horizonttá válhatott végre.

 

Isten veletek, tizenegy csomós konvojok!

Isten veled, 1940! A világtörténelem itt véget ér.

A bombázók függve maradnak az égen.

A hangafüves puszták virágoznak.

 

Egy század eleji fényképen tengerpart látszik,

s áll hat matrózruhás fiú,

karjukban kicsiny vitorlás hajó.

Micsoda komoly arcok!

 

Néhányuk nemcsak kedvét, halálát is

lelte a hajójában. S holtakról írni

kicsit most olyan, mint az a játék ott, a parton,

a készülő vihar előszelében.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.inaplo.hu/nv/200206/08.html

minimap