Tranströmer, Tomas: Romanska bågar

Inne i den väldiga romanska kyrkan trängdes turisterna
i halvmörket.
Valv gapande bakom valv och ingen överblick.
Några ljuslågor fladdrade.
En ängel utan ansikte omfamnade mig
och viskade genom hela kroppen:
”Skäms inte för att du är människa, var stolt!
Inne i dig öppnar sig valv bakom valv oändligt.
Du blir aldrig färdig, och det är som det skall.”
Jag var blind av tårar
och föstes ut på den solsjudande piazzan
tillsammans med Mr och Mrs Jones, Herr Tanaka och
Signora Sabatini
och inne i dem alla öppnade sig valv bakom valv oändligt.

Összegyűlnek a turisták a félhomályos, óriási román templomban.
Egymásból nyílnak a boltívek, a végtelenségig.
Megszámlálhatatlan gyertya.
Arctalan angyal karjait ölelésre nyitja,
majd szája suttogásra nyílik:
„Ne szégyelld hogy ember vagy! Légy büszke!
Belőled nyílnak a boltívek, végtelenségig.
Sosem látod majd a végét, így kell hogy legyen.”
Már nem látok a könnyektől,
S ki lettem tessékelve a placcra
Mr. és Mrs. Johnsonnal, Tanaka Úrral és
Signora Sabattinivel,
Kikből szintén nyílnak a boltívek, végtelenségig.