Tranströmer, Tomas: Storm

Plötsligt möter vandraren här den gamla

jätteeken, lik en förstenad älg med

milsvid krona framför septemberhavets

   svartgröna fästning.

Nordlig storm. Det är i den tid när rönnbärs-

klasar mognar. Vaken i mörkret hör man

stjärnbilderna stampa i sina spiltor

   högt över träden.

Vándor és őstölgy akad össze itten,

mint kövült szarvas nagy erős agancsát

nyújtja, és mélyzöld színű vár a háttér:

   ősszel a tenger.

Északon zápor, hol a vackor érik.

Ébren éj mélyén figyel itt az ember

és a csillagkép-sereg imbolyog fenn

   tölgy-terebélyesen.