Tchernichovsky, Shaul: Saul az endori boszorkánynál (בְּעֵין-דּוֹר Magyar nyelven)

… וּבְחֶשְׁכַת הַלַּיִל בְּלִי קֶשֶׁת וָשֶׁלַח
.עַל סוּס קַל עֵין-דּוֹרָה בָּא שָׁאוּל הַמֶּלֶךְ

:וּבְאַחַד הַבָּתִּים אוֹר כֵּהֶה הוֹפִיעַ
.“פֹּה תָגוּר” – הַנַּעַר לוֹ חֶרֶשׂ הִבִּיעַ –

"אַתְּ בַּעֲלַת הָאוֹב? – “כֵּן, אֲדוֹנִי, הִנֵּנִי” –
“נָא קָסְמִי בָּאוֹב, צֵל הָרֹאֶה הַרְאִינִי!” –

,עֲלָטָה… אֵשׁ זְוָעוֹת… בַּפִּנָּה קַלָּחַת
...שְׁמוֹת כָּל הַשֵּׁדִים וּבְלִילָה רוֹתַחַת

וּכְנָחָשׁ יִתְפַּתֵּל בֵּין עִשְׂבֵי הַבָּשָׁן
יִזְחָלוּ, יִתְאַבְּכוּ כָּל תִּמְרוֹת הֶעָשָׁן.

,וּבְמַעְגַּל הַקְּסָמִים, בַּגָּפְרִית מָשׁוּחַ
.שָׁם יַעֲמֹד הַמֶּלֶךְ, לֹא לִבּוֹ יָנוּחַ

...וִיצוּרֵי עֲרָפֶל וּצְלָמִים נִשְׁעָרִים
.אֶגְלֵי הַזֵּעָה עַל לֶחְיוֹ נִגָּרִים

.אַף רוּחוֹ בּוֹ רָפְתָה, גַּם נַפְשׁוֹ דּוֹאָבֶת
!מַה יִמַּס בּוֹ לִבּוֹ וַיִּנָּבֵּא הַמָּוֶת

...וְחַיָּיו בַּמַּחֲזֶה יַּעַבְרוּ, יֶאֱתָיוּ
."הַנַּח לִי, הַנַּח לִי!” – שְׂפָתָיו יִבְעָיוּ

עֲלָטָה… אֵשׁ זְוָעוֹת… דִּמְמַת הַשַּׁחַת
...מַעְגַּל הַקְּסָמִים וַעֲשַׁן הַקַּלַּחַת...

,וַיִּזְכֹּר הַמֶּלֶךְ אֶת גֶּבַע וַעֲלוּמָיו
אֲבִיב חֶלְדּוֹ, טֶרֶם יִקְדָּרוּ עוֹד שָׁמָיו.

:וּתְמוּנוֹת מַרְהִיבוֹת עֵינָיו תֶּחֱזֶינָה
,כַּר נִרְחָב יוֹפִיעַ, וּפָרוֹת תִּרְעֶינָה

.וּתְכֵלֶת רוּם שַׁחַק, גַּם רֵיחוֹת עֲדָנִים
,אֶל תַּחַת צֵל אֵלָה, חָסוֹן כָּאַלּוֹנִים

,שָׁם שָׁלֵו יָנוּחַ הָרוֹעֶה הָעֶלֶם
.וּלְנֶגְדּוֹ יְרַקְּדוּ הַבְּקָרִים בַּתֶּלֶם

...אַךְ שַׁלְוָה וָנֹעַם, אַךְ יִפְעָה וָהֶדֶר
!מַה נָּעֲמוּ צִלְצְלֵי פַעֲמוֹן הָעֵדֶר

,אָנֹכִי, הַמְּאֻשָּׁר, גַּם בָּרִיא, גַּם רַעֲנָן"
"!מִי יִתֵּן אוּכָלָה וּכְאָז אֱהִי שַׁאֲנָן

,וְעַצֶּבֶת נוֹרָאָה סְגוֹר לִבּוֹ לָחָצָה
,וּכְמוֹ שִׁפְעַת-דִּמְעָה אֶל גְּרוֹנוֹ פָּרָצָה

,וּפִתְאֹם – וַיַּרְעֵם קוֹל גָּדוֹל וְחָזָק
.וֶאֱשׁוּן-הָעֲלָטָה הֵאִיר הַבָּזָק

,אָנֹכִי הָרֹאֶה לַמֶּלֶךְ מְשָׁחֶךָ –
;מֵאַחֲרֵי הַבָּקָר הֵיכָל הוֹשִׁיבֶךָ

מִמְּחִילּוֹת רִקָּבוֹן עַל מָה הִרְגַּזְתָּנִי
?וּלְאַרְצוֹת-הַחַיִּים מָה הֶעֱלִיתָנִי

מדּוּעַ מֵאַחַר הַצֹּאן לְקַחְתָּנִי" –
;וּלְנָגִיד עַל עַמְּךָ כַּיּוֹם זֶה שַׂמְתָּנִי

,כִלִּיתִי כָּל כֹּחִי בְּסַעֲרוֹת מִלְחָמָה"
.וְאָשְׁרִי בַּבַּיִת כְּבָר הָיָה לִשְׁמָמָה

– עַם פְּלֶשֶׁת סַבּוּנִי, בִּעוּתֵי-צַלְמ"  
.הָרוּחַ הָרָעָה תְּדַכְּאֵנִי עַד מָוֶת

?איַשׁ-הָאֱלֹהִים! מַה אֵל יַעֲנֵנִי"
!כִּי סָר מֵעָלַי – מַה אֶעֱשֶׂה? עֲנֵנִי

,מַדּוּעַ, הָהּ, מֶלֶךְ עַל עַמְּךָ מְשַׁחְתָּנִי"
?מַדּוּעַ מֵאַחֲרֵי הַצֹּאן לְקַחְתָּנִי

על מֶרְיְךָ, גְּאוֹן לִבְּךָ אֱלֹהִים יִזְעָמְךָ –
!מָחָר אַתָּה עִמִּי, גַּם אַתָּה, גַּם עַמְּךָ

בְּאַשְׁמֹרֶת הַבֹּקֶר בְּלִי קֶשֶׁת וָשֶׁלַח
,עַל סוּס קַל הַמַּחֲנֶה שָׁב שָׁאוּל הַמֶּלֶךְ

,וּפָנָיו חָוָרוּ, אַךְ בְּלִבּוֹ אֵין מוֹרָא
.וּבְעֵינָיו מִתְנוֹצְצוֹת – הַיֵּאוּשׁ הַנּוֹרָא
  
  
(1893)

Király léptet lován, se íja se kardja,
Az éj leple alatt Endor felé tartva.

Az egyik ablaknak pislog gyenge fénye,
„Itt lakik az asszony” — suttogja legénye.

„Te vagy az a jósnő?” — „Én, én, semmi kétség.” —
„Idézz hát halottat, látnok árnyát, képét” —

Vaksötét... pokoltűz... a sarokban üst áll,
Nevek, démonigék... üstből gőz és füst száll...

Kígyó ha lopózik lent a fű tövében,
Katlanból az a füst úgy kanyarog éppen.

Varázslat és bűbáj, nincsen híja kénnek,
Nem nyughat, nem nyughat a királyi lélek.

Köd- és árnyalakok riogatnak elmét,
Kiveri homlokát halálos verejték.

Rendül az az elme, roggyan az a lélek,
Azt súgja a szíve: halódik az élet!

Elvonul előtte élete egésze,
De „Hagyj magamra, hagyj!” — ezt kiáltja félsze.

Nevek, démonigék... üstből gőz és füst száll...
Sötétség... néma hang... a csend kiált: üsd már!

Emlékszik a király: volt hajdan egy tavasz,
Volt idő, hogy felleg nem takarta el azt.

Szemének csodákat ígért a kikelet,
Dús legelőt, rétet, kövér teheneket,

Tiszta, kéklő eget, édenillatokat,
Erőt, biztonságot terebintus alatt.

Árnyékában hevert, ő, mint ifjú pásztor,
Szemét legeltetve nem egyszer sem százszor.

Béke várta, napfény: nem lesz semmi gondja,
Hallgathatja, hogy’ cseng nyájának kolompja.

„Boldog ember leszek, egészséges, szép, víg,
Kitarthatok-e majd az örömben végig?”

Nagy-nagy szomorúság ül szívére mostan,
S szeméből mint akkor egy könnycsepp kicsorran.

Mert megdörrent az ég, hangja szinte éget,
És nagy villámcsapás szel át nagy sötétet.

– Én, a látnok, téged királlyá emellek,
Aklodból én mostan fel, trónra terellek.

„Rozzant otthonomból minek kergetél ki?
Az élet csúcsára minek emeltél ki?

Én csak bárány voltam, miért tettél lóvá?
Tennyájad nagyjává, bús uralkodóvá?

Elherdáltam erőm harcban, háborúban,
Boldog voltam otthon, sivatagba hulltam.

Körülvett az ellen, halál ijedelme,
Az, amitől bolydul s megrokkan az elme.

Isten embere! Mondd, mit Ő mond, mondd ki szód,
Mondd meg, hogy mit tegyek, mert az Úr elhagyott!

A te néped fölé mért kentél királlyá,
Napos pásztor-létem felhőzted homállyá?”

– Szíved lázadását bünteti az Isten!
Holnap te meg néped velem lesztek itten!

Hajnalhasadtával, se íjjal se karddal,
Király nyargal lován, hazafelé nyargal.

Arca holt és sápadt, nem fér félsz szívébe,
De árad szeméből reményvesztettsége.     

Az eredeti vers nyelve nem a jiddis hanem a héber, csak a Magyarul Bábelben nyelvei között nem szerepel a héber, pedig az sem kevésbé európai nyelv mint mondjuk a latin: Európa minden országában éltek, különböző korokban, olyan zsidók, akiknek kultúrája héber nyelvű kultúra volt, bár nem beszéltek héberül; ma is élnek, csak Anglián, Franciaországon és Belgiumon kívül elenyésző számban. A fenti vers is Európában, Oroszországban íródott. A jiddis régi német dialektus sok héber szóval; Tchernichovsky anyanyelve is minden bizonnyal a jiddis volt. A hébert a XIX. században tették újra beszélt nyelvvé (több, mint kétezer év után) és általános, nem csak szakrális hanem „világi” használatra is alkalmassá. Ma több millió ember anyanyelve Izraelben; ez a modern héber nem különbözik jobban a kb. háromezer évvel ezelőtt írt zsidó Biblia (az ún. Ószövetség) nyelvétől, mint a mai magyar nyelv Balassi vagy a Károli-Biblia nyelvétől.

A vers számol a bibliai történet ismeretével, de megváltoztatja értelmét és irányzatát. A témát Rilke is feldolgozta (l. ott, „Sámuel megjelenik Saul előtt”). Az eredeti történet megrázó tragikumát egyik vers sem ragadja meg: azt, hogy Saul, a legelső zsidó király, hiába bánja meg hibáját, az Úr hajthatatlan, nem és nem válaszol neki, ő pedig kétségbesésében halottidézőhöz fordul, hogy Istennek már nem is élő prófétájától csikarja ki Isten válaszát... pedig valaha éppen ő tiltotta meg a boszorkánykodást, ugyancsak Isten törvényét követve. Tchernichovsky Saulja meg sem bán semmit, ellenkezőleg, még most is lázad, százszor jobban, mint a Biblia Saulja: szemére hányja a halott prófétának, hogy miért kente őt királlyá... egyszerű pásztorként ezerszer kisebb volt a felelőssége, mint a nép királyaként. Hogy ezt Sámuel próféta a nép hajthatatlan és Isten beletörődésével megerősített akaratát követve, saját személyes meggyőződése ellenére tette – mondván, hogy a királyok zsarnokoskodni szoktak –, az ennek a modern zsidó költőnek eszébe sem jut... pedig ez is fantasztikusan drámai mozzanata a történetnek, óriási irodalmi potenciál van benne. Saul története mintegy dióhéjban magában foglalja a zsidó nép egész alapvető, húsbavágó, életbevágó léttragédiáját. De ez a költő csak nyelvében akar zsidó lenni – igaz ugyan, hogy az sem kis dolog: nyelvében él a nemzet –: ezzel a verssel alighanem ő maga tesz szemrehányást a zsidók Istenének, akiről pedig minden bizonnyal azt gondolja ő, hogy már régen halott, sőt hogy nem is létezett soha. Ebben a kontextusban aligha lehet irreleváns az a tény, hogy Tchernichovsky személyneve is – Saul...

Íme a történet bibliabeli száraz, szerintem mégis mindennél megrázóbb előadása:

Károli Gáspár Fordítás » 1. Sámuel » 28. Fejezet

1 És történt abban az időben, hogy a Filiszteusok összegyűjték seregeiket a hadra, hogy harczoljanak Izráel ellen (...)
3 Sámuel pedig meghalt vala, és siratá őt az egész Izráel, és eltemeték őt saját városában, Rámában; Saul pedig a varázslókat és jövendőmondókat kiirtá a földről [= Izraelből].
4 És mikor a Filiszteusok egybegyűlvén, eljövének és tábort járának Sunemnél: egybegyűjté Saul is az egész Izráelt, és tábort járának Gilboánál.
5 A mint azonban Saul meglátta a Filiszteusok táborát, megfélemlék és az ő szíve nagyon megrémüle.
6 És megkérdezé Saul az Urat, de az Úr nem felelt néki sem álomlátás, sem az Urim [Isten akaratának kifürkészésére szolgáló eszköz], sem a próféták által.
7 Akkor monda Saul az ő szolgáinak: Keressetek nékem egy halottidéző asszonyt, hogy elmenjek hozzá, és megkérdezzem őt. Szolgái pedig mondának néki: Ímé, Endorban van egy halottidéző asszony.
8 Másnak tetteté azért Saul magát, és más ruhákat vevén magára, elméne ő és vele két férfi; és elmenének éjjel az asszonyhoz, és monda: Mondj jövendőt nékem halottidézés által, és idézd fel nékem azt, a kit mondok néked.
9 És monda az asszony néki: Ímé te [jól] tudod, hogy mit cselekedett Saul, hogy kiirtá a földről a varázslókat és jövendőmondókat; miért akarod azért tőrbe ejteni az én lelkemet, hogy megöless engem?!
10 És megesküvék néki Saul az Úrra, mondván: Él az Úr, hogy e dolog miatt büntetésed nem lészen.
11 Monda azért az asszony: Kit idézzek fel néked? És ő monda: Sámuelt idézd fel nékem.
12 Mikor pedig az asszony Sámuelt meglátta, hangosan felkiáltott. És szóla az asszony Saulnak, mondván: Miért csaltál meg engem? hiszen te vagy Saul!
13 És monda néki a király: Ne félj! Ugyan mit láttál? Az asszony pedig monda Saulnak: istenfélét látok feljőni a földből.
14 És ő monda néki: Milyen ábrázata van? Ő pedig monda: Egy vén ember jő fel, és palást van rajta. És megismeré Saul, hogy az Sámuel, és meghajtá magát arczczal a föld felé, és tisztességet tőn [néki.]
15 Sámuel pedig monda Saulnak: Miért háborgattál, hogy felidéztettél engemet? És felele Saul: Igen nagy szorultságban vagyok; a Filiszteusok hadakoznak ellenem, az Isten pedig eltávozék tőlem, és nem felel már nékem sem próféták által, sem álomlátás által; azért hívtalak téged, hogy megmondjad nékem, mit kelljen cselekednem?
16 És monda Sámuel: Ugyan miért kérdezel engemet, ha az Úr eltávozott tőled és ellenségeddé lőn?!
17 És a szerint cselekedett az Úr, a mint általam megmondotta vala: elvette az Úr a királyságot a te kezedből, és adta azt a te társadnak, Dávidnak.
18 Mivel nem hallgattál az Úrnak szavára, és nem hajtottad végre az ő felgerjedt haragját az Amálekitákon: azért cselekszik most így veled az Úr.
19 És az Úr Izráelt is veled együtt a Filiszteusok kezébe adja, te pedig holnap fiaiddal együtt velem leszesz. Izráelnek táborát is a Filiszteusok kezébe adja az Úr.
20 Akkor Saul a maga egész nagyságában hirtelen a földre esék, mert nagyon megrémüle Sámuel szavaitól; és semmi erő nem vala benne, mert egész nap és egész éjjel semmit sem evék.
21 Akkor az asszony Saulhoz ment, és mikor látta, hogy annyira megrémült, monda néki: Ímé a te szolgálóleányod hallgatott szavadra, és koczkára tettem életemet, és megfogadtam szavaidat, a melyeket mondottál nékem:
22 Most azért hallgass te is szolgálóleányod szavára, hadd tegyek egy falat kenyeret elődbe, és egyél, hogy erőd legyen, mikor útra kelsz.
23 Ő azonban vonakodék, és mondá: Nem eszem; de szolgái és az asszony is kényszeríték őt, és ő engedett szavoknak, felkelt a földről, és felüle az ágyra.
24 Vala pedig az asszony házánál egy hízott borjú, és sietve levágta azt; [azután] lisztet vett, és meggyúrta, és sütött kovásztalan pogácsát.
25 És vivé Saul elé és az ő szolgái elé, és evének; azután felkeltek és elmenének azon az éjszakán.