Hora, Josef: Vízió (Vidina in Hungarian)

Chocholy ohňů, hřeben požárů,
přeskakující z očí do očí.
Jedenkrát stane plamen na tvém břehu
a mrtvé ticho vod tvých přeskočí.

Vidím sklo střech, jež syčí jako slzy,
a rudé hady drátů
a stará srdce, srdce bez krve,
zmítající se v pavučinách šatů.

Pane a paní,
na stole vám doutná
pozvánka na poslední čaj.

Plyn dusí,
dušemi jde loutna,
odnáší s sebou lásku, rty a máj.
   
   
(1927)

Tűztarajok, vereskakas-tollak,
melyeket szemekbe lövell a szem.
Egyszer üt csak ki tűz a te partodon,
s átugrik holt-csendes vizeiden.

Tetőüveg – látom mint könny lövell,
s vörös drótok kigyóznak,
elöregült szívek, vértelenek,
a ruhák pókhálóiba fogódznak.

Uram és hölgyem,
a teameghívó hamvad,
a végső, az asztal alatt.

A gáz fojt,
elmegy a lelke a lantnak,
megy vele a szerelem, a május, az ajak.