Brentano, Clemens: Beérkezés (Eingang Magyar nyelven)
|
Eingang (Német)Was reif in diesen Zeilen steht, Was lächelnd winkt und sinnend fleht, Das soll kein Kind betrüben; Die Einfalt hat es ausgesät, Die Schwermut hats hindurchgeweht, die Sehnsucht hats getrieben. Und ist das Feld einst abgemäht, Die Armut durch die Stoppeln geht Sucht Ähren, die geblieben; Sucht Lieb, die für sie untergeht, Sucht Lieb, die mit ihr aufersteht, Sucht Lieb, die sie kann lieben. Und hat sie einsam und verschmäht Die Nacht durch, dankend in Gebet, die Körner ausgerieben, Liest sie, als früh der Hahn gekräht, Was Lieb erhielt, was Leid verweht, Ans Feldkreuz angeschrieben: O Stern und Blume, Geist und Kleid, Lieb, Leid und Zeit und Ewigkeit.
|
Beérkezés (Magyar)Ami éretten e sorok közül kisír, kimosolyog, búnak senkit se adjon: együgyűség szórt itt magot, a bánat-szél közé csapott, s vágy űzte, hogy kihajtson. Lekaszálván az aratók, a szegénység most nekifog, kalászt keres a tarlón: szivet, mely érte hánytorog, szivet, mely tőle feldobog, szivet, hogy véle tartson. S ha éjjel az ily elhagyott kimorzsolta már a magot imádkozván kitartón, lát kakasszókor tünde szót – szivet fűtőt, kínt oszlatót – a keresztfán az úton; „Csillag, szellem, ruha, virág, szív, kín, perc és örök világ."
|