Kivirähk, Andrus (1970–) Művek   hu et

Életrajz

Andrus Kivirähk (szül. 1970) rendkívül sokoldalú szerző, a kortárs észt irodalmi színtér megkerülhetetlen alakja. Végzettségét tekintve újságíró, ma is rendszeresen publikál tabudöntögető, provokatív és szatirikus jegyzeteket a sajtóban. Kiváló történetmesélő, műveiben sajátosan groteszk humorral próbálja újrafogalmazni az észt identitás lényegét. Már első regénye, az Ivan Orava mälestused (1995, ‘Ivan Orav visszaemlékezései’) nagy visszhangot váltott ki. A fiktív memoár írója, az egyszerű kovácsmester fantasztikus anekdotákat mesél a 2 világháború között fennálló független észt állam és a szovjet időszak ismert politikai szereplőiről és történelmi eseményeiről. Kivirähk a feje tetejére állítja a történelmet, karikatúrát rajzol a legendás alakokról, elbánik a klisékkel és sztereotípiákkal. Második, jóval szofisztikáltabb regénye, a Liblikas (1999, ‘Pillangó’) az észt színház történetének mitologizált hajnalába vezeti vissza az olvasót. A 2000-ben megjelent Rehepapp ehk november  (Ördöngös idők, Polar Alapítvány 2004, ford. Segesdi Móni) több, mint 30 ezer eladott példánnyal a másfél milliót sem elérő lélekszámú országban minden idők egyik legnépszerűbb észt regényének számít. A folklór- és mitológiai elemeket szabadon ötvöző meseszerű történetben feltűnnek az ősi észt hiedelemvilág jellegzetes alakjai a farkasembertől kezdve a Pestisen és az ősök szellemein át az Öregördögig. Kivirähk felrúgja az észt irodalmi hagyományt, és az észt arhetípust deheroizálva fergeteges humorral figurázza ki honfitársait. Utolsó regénye, a Mees, kes teadis ussisõnu (2007, ’A férfi, aki beszélte a kígyók nyelvét’) egy erdei nép fokozatos identitás-feladását mutatja be a középkori keresztény Európában. Nagy adag fekete humorral fűszerezett pszeudo-történelemmel állunk szemben, amely egy régi világ és a benne élő mágikus képességű, a természettel összhangban létező ember eltűnésének allegóriájaként is értelmezhető. Novelláskötetei közül kiemelkedik a Pagari piparkook (1999, ’A pék mézeskalácsa’), melynek több írása is napvilágot látott magyarul. A színpadi szerzőként is ismert és népszerű Kivirähknek 3 drámaantológiája jelent meg. Magyarul is olvasható egyik legsikeresebb színműve, a Sinine vagun (Kék vagon, Kráter Műhely Egyesület 2005, ford. Patat Bence), melyben a posztszovjet társadalmak tudathasadásos állapotát mutatja be. A darab főszereplői – a szovjet korszakban gyerekeskedett, de már az új rendszerben felnőtt harmincasok – egy születésnapi bulin iszogatnak, és nosztalgiával idézik fel a szovjet idők képtelenségeit. Kivirähk neve hat gyermekkönyv borítóján köszön vissza ránk – egy közülük színdarabokat rejt. A fiatal olvasók szavazatai alapján háromszor ítélték oda neki a legjobbnak járó Nukitsa-díjat. Sirli, Siim ja saladused című regénye (1999; Sári, Samu és a titkok, Cerkabella 2008, ford. Segesdi Móni) egy lakótelepen élő családról szól, melynek mindennapjait a titkos álomvilágaikba tett kiruccanások színesítik. A felnőttek számára is élvezetes olvasmányt egyik magyar kritikusa, Acsai Roland az álmodozás iskolájának nevezte. Gyermekeknek írt könyveire is jellemző a szokatlan témaválasztás és a szárnyaló fantázia: a Kaelkirjak (‘Zsiráf’, 1995) főhősének, a magányos kislánynak a gyomrában lakó féreg a legjobb barátja, Limpa ja mereröövlid (‘Limpa és a kalózok’, 2004) c. történetében harcias párnák, matracok és nyugdíjba vonult lepedők elevenednek meg, legutóbbi mesekönyve pedig a Kaka ja kevad (‘A kaka és a kikelet’, 2009 ) címet viseli. Forgatókönyvíróként jegyzi a Tom ja Fluffy (‘Tom és Fluffy’), Lotte reis Lõunamaale (‘Lotte útja délre’) és Leiutajateküla Lotte (‘Barkácsfalvi Lotte’) című, nagy sikert aratott rajzfilmeket, utóbbi kettő könyv alakban is a boltokba került. Kivirähk hazai recepcióját gazdagítja az a tény, hogy a Kompánia Színházi Társulat 2007-ben színpadra állította az Ördöngös idők-et, 2010-ben pedig a Sári, Samu és a titkok-ból készített interaktív gyermekelőadást. Kivirähk mellett természetesen számos, a hazai olvasó figyelmére érdemes alakja van a kortárs észt irodalomnak. Az elmúlt évtizedben Magyarországon önálló kötete(i) jelent(ek) meg az alábbi szerzőknek: a történelmi regényeivel külföldön is hírnevet szerzett Jaan Kross; a sokoldalú humanista gondolkodó, Jaan Kaplinski (mindkettejüket sokáig a Nobel-díj várományosaiként emlegették); a rövidpróza mestere, Arvo Valton; a modernizmust, majd posztmodernizmust Észtországba “importáló” Mati Unt; a közép- és fiatalabb generáció tagjai közül a 90-es évek elején az észt prózába áttörést hozó Tõnu Õnnepalu (Emil Tode), a mágikus realistákkal rokonított, ígéretes tehetségű novellista, Mehis Heinsaar; az álomszerű verseket író Lauri Sommer és a médiahős Sass Henno. A névsor folytatása helyett álljon itt néhány antológia címe, melyekből az újra fogékony olvasó kiválaszthatja a kedvére való szerző(ke)t és írás(oka)t: Harangok halk kondulása. Huszadik századi észt líra (szerk. Mai Bereczki, Szombathely, 2000); Bábjából kikelő pillangó. Minták a századvégi észt rövidprózából (szerk. Mai Bereczki, Szombathely 2002); Éjszakai ügyelet. Modern észt elbeszélések (szerk. Jávorszky Béla, Nagyvilág Könyvkiadó 2006), Történelem és idő. Mai észt elbeszélések (szerk. Toivo Tasa, Szombathely, 2007). A legfrissebb, nagyívű válogatás 2009-ben került az olvasóközönség elé: a Pluralica összművészeti folyóirat Kortárs észt címet viselő terjedelmes száma nemcsak primér szövegeket közöl, hanem az elmúlt 20 év irodalmának tendenciáit, sajátosságait, főbb szereplőit részletesen bemutató tanulmányokat, az irodalmi élet jeles szereplőivel készült interjúkat és könyvismertetőket is tartalmaz.

(Az oldal szerkesztője: P. T.)