Césaire, Aimé (1913–2008) Művek   hu fr

Életrajz

Aimé Césaire (1913-2008) Martinique szigetén született, francia nyelvű, néger költő. Az Antillák fia, ahogy később nevezi, „éhség, nyomor és elnyomás ez elmondhatatlan zsákutcájáé"; s a francia kultúra neveltje; különös egybeolvasztója egy primitív, teljességgel emocionális nyelv elemi mondattanának Descartes és Mallarmé bonyolult értelmi eleganciájával. Kritikusai hasztalanul vitáznak azon az eldönthetetlen kérdésen: a francia vagy a néger irodalom részének tartsák-e Césaire-t. A rosszul feltett kérdés helyett a valóság felelete: Césaire antillai költő, s annak az átmeneti korszaknak költője, mikor a gyarmatok értelmisége már nem a gyarmatosítókhoz való teljes asszimilációban látta a szellemi felemelkedés egyetlen lehetőségét; de szellemileg elmaradott, „a történelem peremére" szorult gyarmati népe felszabadításához a gyarmatosítók minden kultúráját elsajátította. A helyzet mély konfliktust tartalmaz mely az ideológia, a politikai tevékenység s a költői kifejezés-keresés síkján egyaránt kikerülhetetlen —, de amelyet a történelem állított Césaire és egész nemzedéke elé. Césaire költői pályáját a szürrealizmus útján kezdte, s Breton 1943-ban „a nagy fekete költő"-ként üdvözölte; de hamar túlhaladt a szürrealizmuson, mint ahogy a francia nyelvű néger költészet nagy öregje, Senghor mondta róla, „ha nem is mond le a meghökkentés énekéről, tovább megy annál: kibékíti egymással az egységnek szervezeti képviselője a Párizsban működő Présence Africaine nevű mozgalom s a hasónló című folyóirat, melyeknek Césaire volt egyik alapítója és fő animátora. Éveken keresztül Guadeloupe képviselője volt a francia Parlamentben. Legfontosabb verseskötetei: A hazatérés naplója (1941); Csodálatos fegyverek (1946); Sarokvasak (1959). Az 1964-es velencei bien-nálékhoz kapcsolódó színházi fesztiválon mutatták be Kristóf király tragédiája című drámáját, amely a néger történelmi dráma legelső — s mindjárt nagy költői értékű — jelentkezésének tekinthető.

(Az oldal szerkesztője: P. T.)