Frankopan, Fran Krsto: Pásztor-dal (Pastirnica Magyar nyelven)
|
Pastirnica (Horvát)Ne b' zvizda Danica još zabelila nit svitla zornica zarumenila, da pastiri vstaju, skup se zazivaju: haj, pomoz, Bože, na polje zrenimo ovce i koze!
Veselo pojdoše z blagom verviti, z dipljami igraj[u]č sunce slaviti, oh, da si blaženo, od Boga stvoreno, vsim na veselje, ti daješ pravu kripost i živlenje.
Na lipu čistinu kad bihu zašli, milahne ovčice sito napasli, kozliči preskakujuč, germje ogrizujuč, pojdu prihajat hladnomu studencu, blago napajat.
Pastir pastiricu k sebi zaziva, v družbi povojlnoj hlada uživa, nasladno kušujuči, drago obimljuči, za radovanje, oh, kakvo lipo biva dugovanje!
V germju zelenom druga dvojica mesto ziskiva gdi raste rožica, na notu pofučkuje, v strunu udaruje, za radovanje, oh, kakvo lipo biva dugovanje!
Ostala družina, kak sriča zgodi, s pastiricom mladom vrime sprovodi, gdi jedan ne vtegne, drugi pak priverne, za radovanje, oh, kakvo lipo biva dugovanje!
Jur sunce med gore zapalo biše, veselo proti domu poverviše dva na dva pjevajuči, friško skakajuči; takvo živlenje ne daje turobnosti nit terplenje.
|
Pásztor-dal (Magyar)Odafenn tisztán ég a hajnal-csillag. A fényes hajnal még sehol se pirkad. A pásztorok felkelnek, rikoltanak s felelnek: „Hé, jószerencsét! Hajtsuk legelni a juhot s a kecskét!"
Vidáman indultak, előttük a nyájuk, a napot dicsérve fújták furulyájuk: „Ó, édes napvilág, téged az Isten ád víg örömünkre: erőt adsz s fényt hintesz életünkre!"
A szép tisztásra mikor kiértek, ott a báránykák legelni tértek; ugráltak a bakkecskék, a bokrokat legelték. - Dél lett, nekivágtak a hűs kútnál itatni a nyájat.
Pásztor a pásztorlányt magához hívja, surran a kedves pár árnyas csalitba, ott csókokat cserélnek - ez aztán a víg élet! - szép csendesen múlatják az időt szerelmesen.
Zöld bokrok közé bú másik kettő, fölöttük rózsatő, szépen feslő; friss fűbe ledűlnek, halk húrok pendülnek, szívük repes: ez ám a víg játék, kellemetes!
A többiek is örömre gyúlnak, fiatal lányokkal együtt vidulnak. Mind tudja, hol várják: oda hajtja nyáját, szívük repes: ez ám a víg játék, kellemetes!
A nap a hegy mögé nyugodott már, Indulni serken fel pásztor és nyáj. Párosan énekelnek, könnyen táncra is kelnek. - Az ilyen élet nem terem bút-bajt, keserűséget.
|